2006. július 26. Keszthelyi képnézegető - 2. rész

Még itthon összeválogattam a lehetséges programokat: Festetics kastély, Babamúzeum (Európában a legnagyobb!), Csigaparlament (4,5 millió csigából), Panoptikum, Marcipánmúzeum, Hévíz, Gyenesdiáson quad-bérlés, gokartozás, kerámiaműhely-látogatás, és végül, - ha belefér- hazafelé a Tihanyi Apátság (amely ablakán a legenda szerint akik kinéznek, örökre szerelmesek lesznek egymásba).

Kirándulásainkat úgy időzítettük, hogy hóka-testünkkel az UV-szempontból legártalmasabb órákban lehetőleg véletlenül se a strandon legyünk. Első utunk a Festetics kastélyhoz vezetett, amely a város szívében, egy hatalmas kastélypark közepén található. Nem győztük kattogtatni a gépet, olyan szépek voltak a színpompás virágok, az ősfákkal árnyékolt tavak és csobogók, nem is beszélve magáról az épületről.

Az idillnek azonban hamarosan vége szakadt. A pénztárhoz közeledve hangos szitkozódásra lettünk figyelmesek. Egy fiatal férfi mérgelődött, a felesége pedig próbálta csitítani.
- Ezek nem normálisak! Rablók! Utolsó fosztogatók! - méltatlankodott, és egy pillanatra összeszorult a gyomrom. Remélem, nem lesz több a jegy 5-600 forintnál, gondoltam, különben Ká is ordítani fog. A kasszához értünk.
-1700 Ft, tehát kettejüknek 3400 Ft lesz - mondta gépiesen a pénztáros kisasszony, majd hozzátette - plusz a két fotójegy 2000 Ft. Összesen 5400 forintot kérek!
Levegőért kapkodtunk.

- Mirza, ha minden múzeumod ennyibe fog kerülni, a szállásunkat sem tudjuk kifizetni - mondta kissé ingerülten Ká, és nem nagyon tudtam mit mondani.
- És ha csak egy fotójegyet vennénk? - kérdeztem egészen halkan.
- Ha 3400 forintért nem fotózhatok, akkor be sem megyek! - csattant fel. Ezek tényleg nem normálisak! Itt nem pusztán arról a plusz ezer forintról van szó, hanem az elvről. Így leszedni az embereket! Ez felháborító!
És ennyiben maradtunk. Igaza volt. Megkopasztják azt a néhány embert, akik a plázák helyett esetleg befáradnának egy múzeumba.

Nem állítom, hogy nem voltam csalódott, mivel nagyon szerettem volna megnézni a kiállításokat, ugyanakkor Ká-nak igaza volt. (Miközben kifelé sétáltunk a kastélykertbe, bentről hallottuk, hogy újabb turista ordibál a pénztárban). A park azonban minden rosszért kárpótolt minket. Ápolt virágágyások, selymes törzsű óriásplatánok övezték a kavicsos ösvényt. A levegő olyan tiszta volt, hogy szinte fájt a tüdőnk a városi szmog után. Egy kis oroszlános csobogóhoz érkeztünk, ahol jólesett hűsíteni magunkat egy kis hideg vízzel.

Kicsit odébb egy körömvirágmezővel bekerített tavacskát találtunk, benne több tucat kövér aranyhal úszkált: sárgák, hófehérek, feketék és tarkák. Ká "nekem adta" a citromsárgát, én pedig neki a narancssárgát. Ettől kezdve ők a "mi" halaink. :o) Majd'' egy órán át bámultuk őket, majd lefényképeztük a csodaszép nádakat, fenyőket, virágokat, szobrokat, és tovább mentünk.

A kastély kijárata egy sétálóutcára nyílt, ahol a hőséghez képest meglehetősen nagy tömeg hömpölygött üzletről üzletre, illetve sörözőről sörözőre.
- Gyere, vegyünk egy kis jégkását! - húztam magam után Ká-t, majd miután kifizettük a narancsos-málnás csodát, boldogan nyújtottam felé. - Kóstold meg, nagyon finom!
Ká még sosem ivott jégkását, így nem tudhatta, hogy ezt csak lassan és óvatosan szabad elszopogatni - mindig csak annyit, amennyi a pohár alján felolvad. A szájába vette a vastag szívószálat, és egy őrült nagyot szippantott a jégből... csak annyit láttam, hogy hirtelen a fogához, az arcához, a szeméhez és a fejéhez kap és megtántorodik.
- Te jó ég! Mindjárt elájulok! Mi volt ez? A fél fejem lezsibbadt ettől a hidegtől, alig látok...
Tapasztalt jégkása fogyasztóként vihogni kezdtem.
- Miért, mit gondoltál a jégről, hogy meleg?

Mire a centrumba értünk, Ká arcidegzsábája is elmúlt (de közben nagyon sokszor elmondta, hogy soha többé nem palizom be ilyen őrültségre), majd egy gyönyörű templomhoz érkeztünk, ami 1386-ban épült. A templom hűvös félhomályába a rozettákon át a szivárvány minden színében pompázva világított be a nap. Megköszöntük az égieknek, hogy itt lehetünk, majd távoztunk - vissza a városközpontba.

A következő látnivalónk a Babamúzeum volt, ami Európa legnagyobb viselettörténeti és népi építészeti múzeuma. Rajtunk kívül nem volt egy teremtett lélek sem a múzeumban. (Szemben a sarki kínai áruházzal, ahol ölték egymást egy-egy akciós shortért.) A kerámia- és porcelánbabák szebbnél-szebb ruhában álltak egymás mellett: mindnek más volt a frizurája, az arca, a ruhája, de még a cipellője is.

A falakon mindenütt kacifántos mintákkal hímzett ruhák, gyöngyökkel kivarrt párták, blúzok, díszes övek és virágmintás szűrök lógtak. Ká-val arról beszéltünk, hogy eddig fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen sokféle magyar népviselet létezik, és hogy ezek ennyire szépek. Tátott szájjal néztem őket, és úgy sajnáltam, hogy csak ketten vagyunk. Kár, hogy az ilyen helyekről nemigen hallanak az emberek...

Kétemeletnyi népviseletes baba után a nyikorgós falépcsőn a múzeum harmadik emeletére értünk, és hirtelen szóhoz sem jutottunk. A szemünk előtt életre kelt a babák birodalma: különleges fényekkel kivilágított makett-terem volt ez, ahol házak, kis templomok, álomszépen kifaragott székely kapuk, kúriák, egy kis malom és számtalan hajó sorakozott az üveg mögött. Ritkán lát ilyen szép kiállítást az ember!

Külön meg kell említenem a kapugyűjteményt, amely mindkettőnket lenyűgözött. A pici kapuk talán 50 centi magasak voltak, de a legapróbb virágsziromig olyan finom részletességgel voltak megmunkálva, hogy az egyszerűen elképesztő. A kapuk többségén - megannyi virágmotívum mellett - szerepet kapott a nap, a hold, a szív és a csillagok. Egyszer, ha lesz egy önálló családi házunk, talán lesz egy ilyen kapunk is...:o)

Noha a babamúzeumban megváltottuk a Csigaparlamentbe és a Panoptikumba szóló jegyet is, úgy döntöttünk, hogy több nap, mint kolbász, így aztán hazafelé betértünk egy pizzériába, hogy teljesíthessük Ká nyaralási pizzaprojektjét is. Jó döntés volt, remek hagymás-szalámis pizzát kaptunk, és a kantinnak is el kellett ismernie, hogy a kemencében sült, vékony pizzákkal azért nem lehet versenyezni!

A folytatást holnap olvashatjátok! :o)

Keszthelyi képnézegető - 1. rész

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>