Fűszeres fasírt - „újrasütve”

Mikor még nem bloggerként boldogítottam a Mindmegette tisztelt Olvasóközönségét, saját receptekkel bombáztam a szerkesztőséget. Mondjuk bombariadóra nem volt szükség, miután mindössze két receptre futotta erőmből - ebből az egyik a fűszeres fasírt volt. A készítés módja azóta sem igen változott, néhány fortélyt viszont megtanultam időközben, és persze a fotómasina is képbe került – mostani írásom tehát afféle update-nek tekinthető. Az „újrasütéssel”, vagyis az újraközléssel mégis elsősorban a teljesen kezdőket szeretném bátorítani: egyszerűen elkészíthető, remek ételről van szó, amely hidegen-melegen, hidegben-melegben, magában vagy feltétként, gyereknek vagy felnőttnek... mindenhogy nagyon finom. Szóval nem érdemes faséban lenni a fasírttal. :)

Sertés kontra szója

Amiért külön szeretem a fasírtot, hogy bár húsétel, mégsem színtiszta hús: a zsömle, a morzsa és a hagyma egészséges irányba billentik az arányokat - pláne ha az egész szójából készül. :) (Mondjuk azért elgondolkodtató a szója horribilis fehérjetartalma: 100 grammra vetítve 45 gramm, emellett a szójanövény a génmódosítás egyik leggyakoribb alanya, de ettől függetlenül is gyakran röppennek fel hírek a szójafogyasztás esetleges káros hatásairól, miközben állítólag nagyon egészséges eledel – nem tudom, ezek után mit gondoljak...)

A fasírt többféle darált húsból készülhet – nekem már „megvolt” a pulyka, a marha, a sertés-marha vegyesen, legjobban mégis a tisztán sertéshúsos változat ízlik. A darált húst előre csomagolva vagy a kedvenc hentesünknél vehetjük meg, de a nyers hús otthon is ledarálható – ez a legtutibb -, mi ilyenkor sertéslapockát vagy -combot kérünk.

Mi kell a konyhából?

- mély keverőtál
- egy másik mély tál
- gyúródeszka (hogy ne az asztalt kelljen sikálni)
- olajsütő (fritőz), mély serpenyő vagy lábos
- citromreszelő
- szalvétával terített tálca a sütésre váró fasírtoknak
- szalvétával terített tálca a megsült fasírtoknak :)

Mi kell a fasírthoz? (kb. 12-15 pogácsához)

- 50-60 dkg darált sertéshús
- 2 egész tojás
- 2 szikkadt fehér vagy magos zsömle, vagy ennek megfelelő súlyú, lehéjazott fehér- vagy magoskenyér-szelet
- 1 nagyobb vöröshagyma
- 3-6 gerezd fokhagyma
- tej
- zsemlemorzsa
- liszt
- étolaj
- fűszerek: só, pirospaprika, őrölt fekete- és fehérbors, majoránna, őrölt kömény, pici kristálycukor
Tölthetjük is a fasírtokat: ez esetben egy kis szál, nem túl kemény füstölt kolbászt vékonyan karikázzunk fel.

Hogy lesz ebből fasírt?

(Célszerű a masszát előző nap este elkészíteni, hogy az ízek jól összeérjenek.) Kezdjük a zsömlékkel: annyi tejet öntünk rájuk, hogy félig ellepje őket, jól belenyomkodjuk, majd félretesszük, hadd ázzon.

Jöhetnek a hagymák – nem árt résen lenni, mert sajnos mind gyakrabban fordul elő, hogy a vöröshagyma megkeseredik, a fokhagyma meg megzöldül az olajban – nem tudom, mi történt a zöldségekkel. Pedig a fokhagymának most már mindig kiveszem a sziklevelét, mert azt olvastam, hogy attól is keserűvé válhat az étel. Szóval... a héjuktól megszabadított hagymákat külön-külön finomra reszeljük (nem baj, ha egy-két nagyobb darab is belekerül). Ezután kislábosban olajat melegítünk, belekanalazzuk a reszelt vöröshagymát, és folyamatosan kevergetve sárgulásig (kb. 2 percig) pirítjuk. Hozzáadjuk a reszelt fokhagymát, és szűk 1 percig folytatjuk a pirítást, majd levesszük a tűzről.

Ekkor lép a színre a hűtőben csücsülő darált hús (na ez egy igazi pistucos képzavar volt) :). Hozzáadjuk a tejben ázott, kinyomkodott zsömlét/kenyeret, a megpirított hagymát, ráütjük a tojásokat, és az egészet szépen eldolgozzuk, az esetleg egyben maradt nagyobb zsömledarabokat széttépjük. A fűszereken a sor (zárójelben az általam adagolt mennyiségek): só (3 teáskanál), pirospaprika (3 csapott evőkanál), fekete- és fehérbors (1,5-1,5 teáskanál), majoránna (2 teáskanál), őrölt kömény (1 teáskanál), végül egy nagy csipetnyi kristálycukor.

Fejmosásszerű mozdulatokkal alaposan elkeverjük a pépet, majd annyi zsemlemorzsát teszünk hozzá (5-10 dkg), hogy kezelhető állagú, nem túl lágy masszát gyúrhassunk belőle. Fontos, hogy jól kidolgozzuk (természetesen kézzel), ne legyen nyúlós.

Lefeküdt, alunni vágy

A húsmasszát éjszakára (de legalább egy-két órára) bedugjuk a hűtőbe, mi pedig elhúzunk a hálószobába, vagy iszunk egy fröccsöt. :) Másnap reggel a megszikkadt hústömegből zölddiónyi darabokat szaggatunk, s előbb gombócot, majd a két tenyerünk között csapkodva pogácsát formázunk belőlünk. Ne legyenek nagyok a pogácsák: egyrészt úgy nehezen sül át, másrészt nem fogja ellepni az olaj (sütés közben jócskán megduzzad), ami főleg a fritőznél gond, ahol balesetveszélyes a fordítgatás.

Végül a nyers pogácsákat lisztbe forgatjuk, és körös-körül meglapogatjuk, hogy mindenhol egyenletesen befedje. Közvetlenül sütés előtt újra meglisztezzük a fasírtokat.

Olajat a tűzre!

...Persze ne közvetlenül, hanem mondjuk egy fritőz segítségével. :) Szerintem ez az optimális sütési mód, mivel így nem vesz fel sok olajat a fasírt, és szépen, egyenletesen sül (170 fokon, kb. 8 percig sütöm, egyszerre 4 fasírtot teszek a kosárba). Serpenyőben vagy lábosban is készíthető, de akkor gyakran forgassuk meg, és sűrűn locsolgassuk a forró olajjal.

Pogácsaformázás helyett olajazott őzgerincformába is tölthetjük a masszát: ekkor sütőben, erős tűzön sütjük oly módon, hogy időnként kiöntjük alóla a képződő levet (kézre vigyázz!). Bármelyik módszert követjük is, addig süssük a fasírtot, amíg szép sötétbarna-vörösesbarna lesz a színe.

Persze számos más módon is elkészíthető a fasírt – legutóbb például füstöltkolbász-karikákat nyomtam a pogácsákba -, tessék körülnézni itt a Mindmegettén! A fasírthoz illő főzelékek, köretek (rizs, burgonya, zöldség...), mártások (paradicsom, mustár, tartár...) választéka szinte végtelen, de magában, egy szelet kenyérrel is kitűnő pocaktöltő.

Sikeres sütést és jó étvágyat kíván: