Fülöp Eszter magas nőnek számít a 175 centijével, de a 160 kiló feletti súly ahhoz mérten is sok volt. Különösen, hogy nem is volt tudatában, ennyire elszaladt vele a ló. Amikor szembesült vele, hogy mennyit mutat a mérleg, azonnal döntött. Még orvosai is azt mondják, éppen időben, mivel könnyen komoly baj lehetett volna ekkora túlsúlyból. Harmincévesen azonban váltott, és azóta még tovább fogyott, edzett és ma már a plasztikai műtétre vár.
– A családomban mindenki száz kiló felett van, bár az is igaz, hogy anyukámat kivéve magasak is vagyunk. Én is nagyon szerettem enni, már gyerekkoromtól. Nyolcadikos lehettem, amikor átléptem a mázsát, és a súlyom ezután csak nőtt. Viszont az is igaz, hogy nem éreztem rosszul magam a bőrömben. Egy kicsit kézilabdáztam, de nem komolyan, azon kívül lényegében nem mozogtam semmit. Aztán 2008-ban kismama lettem. A túlsúly nem jelentett gondot, ahogy kimondtam, gyereket szeretnék, a következő hónapban már terhes is voltam – kezdi történetét Eszter.
A várandósság nem sok pluszt jelentett a fiatal nőnek, viszont az utána következő időszakban már nem is követte, hol tart a súlya.
– Csak azt láttam, hogy egyre nagyobb vagyok. Az otthoni digitális mérleg már meg sem mért. Amikor valaki megkérdezte, hány kiló vagyok, azt mondtam, száz. Fogalmam sem volt, mennyi a valós szám. Aztán visszamentem dolgozni, és mondtam a barátnőmnek, hogy amikor egyszer a raktárban nem lesz ott senki, akkor szeretném megmérni magam. Rá is álltam a mérlegre, és megdöbbenve láttam a 162-es számot. Mondtam is, hogy ez így nem lesz jó, hiszen ez ennél csak több lesz, ha így folytatom! Azonnal elkezdtem változtatni.
Eszternek a barátnője, az édesanyja és a családja volt segítségére, és a fogyás nagyon gyorsan elindult.
– Első lépésként elhagytam a vacsorát, mert tudtam, azzal van a legnagyobb baj. Aztán az első hónapban a barátnőm vállalta, hogy főz nekem. Én vásároltam be, de megmondta, mit vegyek. Teljes kiőrlésűre cseréltük a tésztát, elkezdtem zöldséget enni, amit korábban soha nem tettem. És az adagok is sokkal kisebbek lettek. Persze rettentő dühös voltam a segítőmre, és azon tűnődtem, hogy én már mindig ilyen éhes leszek-e. Gyenge voltam, és éjjel nemegyszer felkeltem, kimentem, kinyitottam-becsuktam a hűtőt. Aztán valahogy megszoktam, és elkezdtem először sétálni, aztán kocogni, majd futni, azt persze csak később. Mérlegre először 2-3 hónap elteltével álltam, akkor már 16 kilóval mutatott kevesebbet. Az első időben 130 kilóig mentem le, aztán két év múlva újra elkezdtem odafigyelni és nagyjából másfél éve személyi edzőhöz is járok. Azóta adtam le a többi, több mint harminc kilót. Jelenleg nem változik a súlyom, de az edzésektől folyamatosan formálódom. Az 56-58-as ruhák helyett 44-es körüli lett a méretem. A vacsorát továbbra is kihagyom, lényegében napi egyszer eszem, de ez nekem így jól is esik. Ha kell, szénhidrátcsökkentett nassolni valót választok, müzliszeletet, vagy 0%-os joghurtot – mondja Eszter.
Ilyen nagy és stabil fogyásnál a társadalombiztosítás fedezi a plasztikai műtétet. Eszternek úgy tűnik, ez lesz a jutalma az erőfeszítésért.
– A karom és a combom sem tetszik, de nyilván a hasam a legcsúnyább, és jövő szeptemberben meg is műtenek. Már alig várom! Szeretném betűrni a pólómat a farmerba vagy a strandon jól érezni magam a fürdőruhámban. Érdekes, hogy most ezek a szépséghibák jobban zavarnak, mint korábban a túlsúly, de az is igaz, hogy akkor is nagyon szerettem öltözni, akkor is nőies voltam. Mostanában az adja a legjobb élményt, hogy sokan megdicsérnek, tanácsot kérnek tőlem, én pedig örömmel mesélek a fogyásomról, hiszen büszke vagyok magamra! – nevet az édesanya.
(Forrás: Diéta és Fitnesz)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.