Lételemed a koffein? Megmondjuk, mit igyál még, a kávén kívül!

Neked mi az első gondolatod, miután felébredsz, és még félálomban elbotorkálsz a konyháig? Alig várod, hogy az illatos kávédat, a forró teádat szürcsölgesd? Netán épp a vizsgáidra vagy egy fontos tárgyalásra készülsz, és az éjszakába nyúló tanulást, kutatást támogatod e nemes italokkal? A legtöbben már ismerjük a koffein jótékony és káros hatásait, de azt talán kevesebben tudjuk, hány növényben lelhető fel ez a serkentő anyag.

KÁVÉ, kakaó, kóla
 

A fennmaradt emlékek alapján tudjuk, hogy a teát már a Kr. előtti VI. században ismerték Kínában. A buddhista szerzeteseknek köszönhetően a teaivás szokása Ázsiában, Indonéziában és Afrikában is elterjedt, majd a hollandok és később az angolok közvetítésével Európába is eljutott a XVI-XVII. században.

A kávéfa, illetve -cserje piros gyümölcsét az Abesszínában (Etióp–magasföldön) élő nomád törzsek már a X. század körül fogyasztották, s azt összezúzva, zsiradékkal golyóvá formázva hosszú útjaikra is magukkal vitték. Afrikából a XIII-XIV. században került az arabokhoz. A kávé a törökök közvetítésével jutott hazánkba, de csak a XVIII. században vált közismertté.

A kakaó fogyasztásának múltja mintegy háromezer évvel ezelőttre, a maja és azték kultúráig nyúlik vissza. Akkoriban a kakaóból készült csokoládéital élvezete még csak a magas rangú férfiak kiváltsága volt. A kakaó Cortes spanyol hódító révén jutott el Európába a XVI. század elején, s vált később egyre inkább közkedveltté, de mindemellett gyógyszerként is számon tartották.

A kólatartalmú italok alapja az Afrikában termő Cola vera és Cola acuminata fák termése, a kóladió. Élénkítő hatása mellett az ott élő bennszülöttek életében egyben fontos szimbólum. Színétől függően kifejezhetnek vele barátságot, egyezséget (fehér, világos rózsaszín) vagy elutasítást (vörös). Európában a XVI. században már ismerték, de csak a XIX. század végén terjedt el szélesebb körben. Egy amerikai gyógyszerész 1886-ban kóladió- és kokalevél-kivonatból, cukor és szénsavas víz elegyéből megalkotott egy üdítőitalt, amely azóta – kokainmentes formában – közismertté vált az egész világon.

Koffein vagy tein?

A XIX. század elejére a kávéházak elterjednek Európában, és az ott kínált élénkítő hatású fekete ital egyre népszerűbbé válik: a kávé a figyelem középpontjába kerül. A világon először, 1820-ban Friedrich Ferdinand Runge (1795-1867) német vegyész vonta ki a kávébabból azt az anyagot, amit koffeinnek nevezett el. Később az is kiderült, hogy a teacserje levelében szintén található egy hatóanyag, amit kezdetben teinnek (vagy tininnek) neveztek el, de erről már bebizonyosodott, hogy valójában azonos a koffeinnel.

Ma a tudósok hozzávetőlegesen 60 növényben mutatták ki a koffeint, többek között a kávéban, a tealevélben, a kóladióban, a kakaóban, a guaranában és a matéban.

Fermentálás, pörkölés, vízkeménység

1. A növény fajtája alapvetően befolyásolja a belőle készült főzet koffeintartalmát. Az arabica kávéban nagyjából fele annyi a koffein, mint a robusta kávéban.

2. A különböző behatások szintén módosítják a koffein mennyiségét: a világosabbra pörkölt kávéban több koffein marad, mint a sötétebbre pörkölt szemekben. A tealevél fermentálási foka alapján megkülönböztetett fekete, oolong, valamint zöld tea is eltérő koffeintartalmú.

3. Az elkészítéshez használt víz keménysége, hőfoka, a főzési/áztatási idő, a növényi rész és a víz aránya szintén módosító tényezők.

(Forrás:Táplálkozás és Tudomány)

Legjobb kávés receptek >>>