A quinoa története valamikor 8-9000 évvel ezelőtt kezdődött a Titicaca-tónál. Errefelé már ekkortájt előszeretettel fogyasztották ennek a növénynek a termését, és a bolíviaiak a termesztés során finomítottak a növény tulajdonságain, hogy minél jobb terméssel és vékonyabb külső réteggel bírjon.
A legtöbb ókorban ismert és használt növényhez hasonlatosan a quinoa sem csak étkezési célokat szolgált, hanem gyógyításra és szertartásokhoz is használták. Ez a szent küldetés volt az oka, hogy az inkák által is előszeretettel fogyasztott quinoát a spanyolok mindenáron el akarták tüntetni a föld felszínéről. A quinoa a spanyolok érkeztéig - a burgonya és a kukorica mellett - a harmadik legfontosabb alapanyag volt a környéken élők számára. Igénytelensége, jó fagytűrése, valamint az, hogy bírta a szárazságot, az erős napfényt és zavartalanul termett az Andok hegyeiben, sokak számára tette igen fontos és könnyen elérhető élelmiszerré. Az ókori emberek csodálták is a növény szívósságát, és épp ezért a saját vallásuk részévé tették.
Az inkák "chisaya mama" avagy a gabonák anyjának nevezték, és a legszentebb vallási szertartásaik alkalmával is felhasználták. A tavaszi vetések alkalmával az istenként tisztelt inka császár egy aranyhegyű lapáttal kezdte meg a quinoa vetését. Ezt a szertartást egészen Francisco Pizarro érkezéséig, 1532-ig minden évben megtartották. Ám a konkvisztádoroknak köszönhetően nem csak az inkák birodalma vált semmivé, hanem a quinoa is eltűnt. Az élelmes bennszülöttek a quinoát még magasabb, a spanyolok által már nem ellenőrzött területekre vitték, és itt termesztették tovább. Annyira jól sikerült a dolog titokban tartása, hogy az 1970-es évekig szinte senki nem tudott a növény létezéséről, amikor egy bolíviai születésű filozófus javasolta a tanítványainak és követőinek, hogy ezzel a növénnyel táplálkozzanak.
Két tanítványát, Don McKinley-t és Stephen Gorad-t annyira lenyűgözte az újonnan felfedezett gabona, hogy megalakították a Quinoa Corporation-t, aminek az volt a célkitűzése, hogy visszaállítsa a quinoa régi népszerűségét, és ráébressze az embereket a növény fontosságára. A quinoa népszerűsége azóta egyre nő, s mind nagyobb és nagyobb termőterületeken termesztik. Kanadában, az Egyesült Államokban, Bolíviában, Chilében és Peruban vannak a legnagyobb quinoa-ültetvények.
A quinoa - amellett, hogy nagyon jóízű - rendkívül tápláló, számos betegség megelőzésében és gyógyításában vállal szerepet. Rendszertanilag nem gabona, hanem egy Chenopodium növénycsalád gyümölcse – gluténmentes, nagyon könnyen emészthető, magas a fehérje tartalma, tartalmazza mind a 9 esszenciális aminosavat. Ezen kívül gazdag káliumban, mangánban, kalciumban, magnéziumban, vasban, rézben és foszforban, valamint nagyobb mennyiségű B-, C- és E-vitamint tartalmaz.
Leggyakrabban gluténmentes diétáknál, életmódváltásnál és gyomorpanaszok esetén alkalmazzák sikerrel, valamint a migrénes fejfájás esetén a pácienseknél tapasztalható enyhülés, ha áttérnek quinoában gazdag étrendre. A migrén mellett még javasolják cukorbetegeknek, szív- és érrendszeri problémákkal küzdőknek, valamit csontritkulás esetén is jó kiegészítő táplálék. A quinoa íze diós, kifejezetten kellemes, ezért is könnyen válhat a rizs és más, már megszokott gabonafélék alternatívájává.
A boltokban háromféle quinoával találkozhatunk. A köles és a szezámmag közötti mérettel bíró quinoaszemek elefántcsont színűek, pirosak vagy feketék. A szín és az íz között némi összefüggés tapasztalható. A legenyhébb ízű a fehér mag, a piros és a fekete kissé ropogósabb szerkezetű, és cseppet erőteljesebb aromájú. Ha quinoát vásárolunk – legyen az bármilyen színű – minden esetben alaposan mossuk meg, mert önvédelmi okokból a növényen található egy szaponin nevű kesernyés réteg, amit csak tisztességes mosással tudunk eltávolítani. Abban az esetben is érdemes átmosni, ha a csomag, amit vettünk mosottnak hirdeti a benne lévő magokat. A rajta található anyag, a szaponin nagyon hasznos, mert távol tartja a rovarokat és a madarakat a növénytől, és így feleslegessé teszi, hogy azt bármilyen vegyi anyaggal kezelni kelljen.
A quinoa ideális köretnek, de készíthetünk vele salátákat, használhatjuk töltelékhez, illetve reggeliként is remekül megállja a helyét. Főzése egyszerű, a mosást követően, kétszeres vízben - forrást követően fedő alatt - pároljuk nagyjából negyed óráig. Utána tálalható.
Reggeliként való felhasználásakor a quinoát főzhetjük tejben, majd adhatunk hozzá vékonyra gyalult almát, fél marék mazsolát vagy más aszalt gyümölcsöt és egy kis fahéjjal gazdagíthatjuk. Cukorral vagy mézzel ízesíthetjük, ízlés szerint.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.