Egy idén februári jelentés szerint súlyos helyzetben, ismét élelmezési válságban Észak-Korea. A népköztársaság lakói számára nem ismeretlen az éhezés fogalma, ugyanis a kilencvenes évek derekán történtek mélyen beleivódtak az észak-koreaiak emlékezetébe. Az országot sújtó nagy éhínségben százezrek veszítették életüket, miközben az élelmiszercsempészekre és tolvajokra komoly büntetést rótt ki az államhatalom.
A jelentés alapján kijelenthető, hogy az év első hónapjában az élelmiszerek elérhetősége valószínűleg az emberi szükségletek minimuma alá esett, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága pedig utoljára az éhínség idején volt ilyen rossz.
Észak-Koreában hatalmas a szakadék a gazdagabb és a szegényebb rétegek között, és sokan még ma is szenvednek az elégtelen táplálkozástól. Ez ugyanis egy olyan összetett probléma eredménye, melyet segélyekkel megoldani nem, csak mérsékelni lehet. Egy átlagos észak-koreai lakos étrendjét javarészt a főtt rizs, a kukoricakása, a burgonya, a levesek és a kimchi teszi ki, fehérjét csak ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztanak, a hal ugyanis szinte csak a vízpart mentén élők kiváltsága.
Az országon belüli szállítás nehézkes, sőt valahol egyenesen megoldhatatlan, ugyanis rossz az infrastruktúra, az úthálózat felújításra, bővítésre szorul, sokaknak pedig a lehetőségük sincs meg arra, hogy elköltözzenek. Így kialakulóban van a monokultúra, azaz az emberek azt eszik, ami a környékükön megterem. Simon Cockerell, egy észak-koreai túraspecialista szerint a rizstermesztők étrendje nagymértékben rizsből, a krumplitermesztőké pedig burgonyából áll, a gyümölcsök közül pedig az alma az, amely a leginkább elérhető. A többit zömében importálják.
Cockerell már két évtizede jár Észak-Koreába, és úgy véli, azok vannak jó helyzetben, akik a part menti területeken élnek, ugyanis a halászat változatos étrendet tesz lehetővé.
Az étkezés nem játszik akkora szerepet az észak-koreaiak életében, mint például az európai népek és Magyarország esetében. Cockerell kitér arra a Love Foodnak adott nyilatkozatában, hogy a koreai emberek számára az étkezés az alapvető, napi tevékenységek része, ám a tragikus múlt emlékei miatt ragaszkodnak a háromszori étkezéshez, a reggelihez, ebédhez és vacsorához. Szintén a múltnak köszönhető, hogy az étkezés kényes téma, és javarészt csak a turisták által látogatott területeken élénk az éttermi élet.
Az átlag koreai nem engedheti meg magának, hogy étterembe járjon, a teraszos helyeknek, a „kiüléses fogyasztásnak" pedig nincs nagy divatja az országban. Mindezek ellenére működnek utcai árusok, ahol helyi specialitások kaphatók. Ilyen az injo gogi bap (egyfajta szójakolbász), mely a nagy éhínség idején jött létre. Az észak-koreaiak a gazdasági nehézségek idején semmit sem hagytak veszendőbe, a maradék szójababból kolbászt készítettek, melyet manapság az utcán, fűszeres szósszal és rizzsel kínálnak – olvasható a Daily Meal cikkében.
A kedvelt csemegék közé tartozik még a tububap vagy dububap néven ismert, rizzsel töltött sült tofu, valamint a szunde, amely leginkább a magyar véres hurkára hasonlít. Friss gyömbérből, szezámmagból és marha- vagy sertésvékonybélből készítik.
Cockerell szavait megerősíti egy elit észak-koreai családból származó disszidens is, aki 2014-ben hagyta el az országot. Hyun-seung Lee a hadsereg élelmezése kapcsán elmondta az NK Newsnak adott interjújában, hogy a katonák az év 365 napján, a születésnapokat és ünnepnapokat leszámítva minden nap ugyanazt eszik.
Az átlagos étkezés egy tál főtt fehér rizsből és kukoricakásából, szójabab-krémlevesből áll, ezekhez sózott és sült retket, valamint az itthon is egyre ismertebb „káposztasalátát", a kimchit szolgálják fel.
Lee felidézi, hogy az egyhangú étkezés mellett egy újdonsült katona nem is álmodhat arról, hogy bármilyen másféle táplálékot magához vesz, ugyanis az első szolgálati évüket betöltött alacsony rangú katonák havi fizetése az ő idejében 50 won (mai árfolyamon számítva 20 forint) volt, ami akkoriban egy fagylaltra volt elég. Mint mondja, a fizetés napja a fagyi napja volt számára.
Ezzel szemben az ország vezetője élvezi a legfinomabb falatokat. Habár nem ismert Kim Dzsongun pontos étrendje, azt mégis tudni róla, hogy kedveli a brazil kávét és a svájci sajtot, a csirkés ételeket, valamint olyan különlegességeket is fogyaszt, mint a cápauszonyleves, sőt, a kobesteak mellett a kaviár és homár is az asztalára kerül. Nem veti meg az italokat sem, szereti az orosz vodkát, a Hennessy konyakot és a vietnámi kígyóbort – írja az Onmanorama . Ez utóbbit állítólag a termékenység miatt fogyasztja.
A kígyóbor készítése során az állatokat rizsborban vagy más alkoholban tartósítják, hogy feloldják az „esszenciájukat", azaz a mérgüket. Az etanol szétbontja a kígyóméreg fehérjéit, ezért az elkészült ital általában – de nem mindig – biztonsággal fogyasztható.
Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ilyen szegényes alapanyag-felhozatal és nagy társadalmi különbségek mellett milyen ételeket készíthetnek és ehetnek az átlagos észak-koreai lakosok? Összegyűjtöttünk néhányat a legjellegzetesebb és legnépszerűbb ételek közül.
A koreai konyha Európában is ismert étele, az észak-koreai étrend egyik alappillére. A kimchi egyfajta „savanyúság", melyet naponta fogyasztanak. A legfontosabb összetevője a kínai kel, a jégcsapretek, a zöldhagyma és az uborka, melyet csilivel, fokhagymával, gyömbérrel és esetenként babpasztával ízesített sós lében fermentálnak. Nemcsak magában fogyasztják, hanem ételek alapja is lehet. Készülhet belőle leves vagy egytálétel.
Az egyik leghíresebb észak-koreai, levesszerű specialitás, melynek legfőbb összetevője a hosszú, vékony, kézzel készített tészta. A tésztát különféle összetevők (hajdina, burgonya, édesburgonya) lisztjéből és keményítőjéből készítik, és általában sárgaréz vagy rozsdamentes acél tálban szolgálják fel csípős, jeges húslevessel, uborkával, vékonyra szeletelt, enyhén ecetes retekkel, főtt tojással vagy hideg, főtt marhahússzeletekkel. Asztali ízesítőként fűszeres mustárszószt, mustárolajat vagy ecetet adnak mellé.
Ez egy vékony szeletekre vágott, bélszínből vagy más hasonló minőségű marhahúsból, illetve sertéshúsból készített marinált étel, melyet grillen készítenek. A páchoz szójaszószt, szezámolajat, fokhagymát használnak, de emellett kerülhet bele méz, gyömbér, bors, újhagyma és bor is. Olyannyira közkedvelt fogás, hogy létezik hozzá egy speciális grilltálca is. Akárcsak a tépett húsból, ebből is készíthető burger.
Egyfajta egytálétel, melyben a zöldségeket és húst összekeverik a főtt rizzsel. A hozzávalókat mindenki ízlés szerint váltogathatja, a leggyakoribbak mégis a marhahús, a vékonyra szeletelt zöldségek (uborka, sárgarépa, cukkini), babcsíra, gomba, szezámolaj és a csilipaszta.
Az ételek mellett fontos szerephez jutnak az alkoholok is, melyek közül a legnépszerűbb az egész Koreában kedvelt, hagyományosan rizsből készült égetett szeszes ital. A szodzsu készítése során a főtt rizst az Aspergillus oryzae gombakultúrával elkeverik és erjedni hagyják, majd desztillálják. Létezik belőle olcsóbb, és persze drágább, úgynevezett kézműves változat is.
Borítókép: Shutterstock
Ajánljuk még:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.