Szerintem nincs az a tészta, amit el lehet rontani. Mármint, nyilván, ha túlfőzöd, vagy kemény marad, akkor el van rontva, de alapvetően nem tudsz rossz szószt csinálni. Legyen szó paradicsomosról vagy akár tejszínesről. A tészta szerintem egy esetben lesz rossz: másnap. Amikor is a fincsi szószt beszívja a tészta, és már nem olyan, mint lennie kéne. De frissen bármelyik tésztára igent mondanék, főleg, ha még aszalt paradicsom is társul hozzá. Kedvencek találkozása. :)
100 g olajban eltett aszalt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
500 g csirkemellfilé
só
édes-nemes paprika
350 g penne
50 ml tej
50 ml cukrozatlan habtejszín
100 g mozzarella + a tálaláshoz
½ csokor bazsalikom + a tálaláshoz
csilipehely
1. Száraz serpenyőben kissé pirítsuk meg a lecsepegtetett, felaprított aszalt paradicsomot a meghámozott, átnyomott fokhagymával együtt. Azután szedjük ki, és tegyük félre.
2. Locsoljuk a serpenyőbe az olívaolajat, hevítsük fel, és pirítsuk meg rajta a megtisztított, felcsíkozott csirkemellet. Hintsük meg egy kevés sóval és 1 csipet pirospaprikával.
3. Főzzük ki a pennét forrásban lévő, sós vízben a csomagolásán megadott utasítás szerint. Tegyünk félre kb. 50 ml főzővizet, majd szűrjük és csepegtessük le a tésztát.
4. Keverjük a húscsíkokhoz az aszalt paradicsomos keveréket, a tejet, a tejszínt, a felkockázott sajtot, valamint a félretett főzővizet, ezután forgassuk bele a tésztát. Végül ízesítsük a bazsalikom lecsipkedett, felcsíkozott leveleivel és némi csilipehellyel. Forrón, néhány bazsalikomlevéllel díszítve, továbbá egy kevés reszelt sajttal megszórva tálaljuk.
Elkészítési idő: 45 perc
A recept a Fanny konyha 2016/8. számában jelent meg!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.