Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy nem túl kiegyensúlyozott a kapcsolatom a levesekkel. Néha nagyon szeretnék enni egy csésze jó meleg levest, néha viszont irtózom a gondolattól is, hogy folyadékot egyek a főétel előtt. Gyerekkoromban például egyáltalán nem akartam levest enni, de néha muszáj volt, mert nem akartam ezzel kihúzni a gyufát. Így is állandóan kihúztuk, meg beszélgettünk ebéd közben, nem mertem mindig bejátszani a "már pedig én akkor sem eszem meg a levest" kártyát. Csak módjával, néha-néha.
Mára azért javult a helyzet, néha kifejezetten kívánom is, de itt is változó, hogy krémlevest vagy inkább valami ragust. Ehhez a leveshez amúgy semmi kedvem nem volt :) A lencse nálam mindig a telet jelképezte, így nem akartam elfogadni, hogy ebből most bármit is csinálnom kell.
Hozzávalók (4 személyre):
A boltból:
3 doboz (400 g-osak) konzervlencse
40 g száraz kolbász
150 ml cukrozatlan habtejszín
A kamrából:
2 ek olaj
1 fej vöröshagyma
fél tk őrölt kömény
1 tk szárított majoránna
2 db húsleveskocka
só
bors
1. Lábasban forrósítsuk fel az olajat, és süssük rajta üvegesre a meghámozott, finomra vágott hagymát. Hintsük meg az őrölt köménnyel, pirítsuk még néhány percig, majd húzzuk le a tűzről.
2. A lencsét szűrjük és csepegtessük le, tegyünk félre belőle 4 ek-nyit, a többit adjuk a hagymás keverékhez a szárított majoránnával, továbbá a leveskockákkal. Öntsük fel 750 ml vízzel, és forraljuk fel. Azután közepes lángon, lefedve főzzük 10 percig
3. Száraz serpenyőben pirítsuk meg a meghámozott, vékonyan felkarikázott kolbászt.
4. Húzzuk le a levest a tűzről, adjuk hozzá a tejszínt, és pürésítsük botmixerrel. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk meg, merjük mélytányérokba, és a ropogós kolbászkarikákkal tálaljuk.
Elkészítési idő: 30 perc
Egy adag: 297 kcal
A recept a Fanny konya 2015/8. számában jelent meg!
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.