Nápolyi, a nem nápolyi édesség

A nápolyi története nem nyúlik vissza a rómaiakig, bár az egyik ősének tekinthető - az olaszok által kedvelt édes ostya - pizelle már a 9. században létezett.

A nápolyi őshazája azonban nem az olasz csizma, hanem a császári Bécs, ahol Josef Manner 1898-ban megalkotta a Nápolyból származó mogyoróval gazdagított, krémmel töltött ostyákból álló édességet. A 25 éves Manner 1890-ben alapított céget és nyitott boltot a Stephanplatzon, Bécs belvárosában, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy mindenki számára hozzáférhető, megfizethető csokoládét és csokoládéval készült desszerteket áruljon. A csokoládés desszertekkel való kísérletezései folyamán egészen biztosan találkozott a Bécsi Pischinger néven elhíresült tortával, amely 1881-ben debütált, s kedvelt desszertté vált az egész monarchia területén.

A népszerű torta megalkotója Oscar Pischinger volt, aki már az 1840-es években készített töltött ostyalapokat. A Pischinger torta azonban túlmutatott ezeken a falatnyi, vékony édességeken, s vele igazi kávéházba, cukrászdába illő desszert született.

Valószínűleg ez a desszert adhatott ihletet Mannernek, hogy megalkossa a neapolitaner-t, akinek a jó minőségű alapanyagok kiválasztásakor az olasz mogyoróra esett a választása, s ennek a nemes hozzávalónak a feltüntetésével kívánta fémjelezni az új édességet. A nápolyi így vonult be a köztudatba.

Manapság már a feltaláló Manner cég sem olasz mogyoróból készíti az ostyák közé szánt krémet, hanem Törökországból szerzik be ezt az alapanyagot, azonban a krém és az ostyák mérete változatlan. A 49x17x17 milliméterre vágott, 5 ostyalapból álló édesség könnyen harapható, jól illik mind a kezünkbe, mind a szánkba.

A monarchia idején az ostyáknak és a belőlük készített desszerteknek, édességeknek nagy keletje volt. Amíg az osztrákok a nápolyit és a Pischingert kedvelték, addig a cseh Karlsbadban (Karlovy Varyban) az oblatky egy speciális formája vált elterjedté és közkedveltté. A karlsbadi ostya születése valamivel a Pishinger Bécsben való debütálása után történt, 1856-ban.

A monarchia jóvoltából a nemzetek gasztronómiája közelebb került egymáshoz, gyakoribbá váltak az áthallások, és sok olyan termék jött létre, ami a monarchia egyik-másik szegletében népszerűvé vált. Valószínűsíthető, hogy a Pischinger sikerén felbuzdulva hozták létra az oblatky-t, aminek lelkes rajongótábora épp az említett fővárosból érkezett egy-egy kiadós ivókúrára. Így aztán az ostya biztos piacra talált - és hamar igen népszerűvé is vált. Míg Bécsben a kakaó uralta az ostyákat, a cseheknél a mandula és a vanília vált meghatározóvá.

A siker garantálható volt, így nem meglepő, hogy 1864-ben már nem csak a városba érkező turisták számára volt elérhető az ostya, hanem más városokba is szállítottak belőle.

A nápolyi története azonban itt nem ért véget: a név elvált az alapanyagtól, és jelentése nagyrészt áttevődött a formára. A Manner által kimért falatnyi desszert ízvilága folyamatosan módosult. Az osztrákoknál is sorra létesültek a különféle ostyakészítő cégek, s Magyarországon is megjelentek a különböző ízesítése ostyákat áruló sütödék. A legjelentősebb magyar ostyagyártó cég a Ziegler, ahol a család az ötvenes évek óta készít különféle ostyákat, nápolyikat.

A nápolyi ideális desszert magában, de tökéletes kísérője egy jó kávénak, forró csokoládénak, s remek kiegészítője a fagylaltoknak.

Pischinger torta

Hozzávalók:
1 csomag ostyalap
16 dkg vaj
3 tojás sárgája
15 dkg cukor
15 dkg étcsokoládé
1/2 rúd vanília bele
1-1,5 dl erős kávé

Elkészítés: A csokoládét gőz felett felolvasztom, amíg olvad, addig a tojások sárgáját kikeverem a cukorral. Ebbe a cukros tojásba óvatosan belecsurgatom a megolvadt csokoládét, kikavarom, majd hozzáadom a kávét és a vaníliát is. Homogén masszává keverem, majd egy kézi mixer segítségével a vajjal is összedolgozom.

A krémet hűtőbe teszem, majd amikor kissé megdermedt, akkor újra átkeverem. Ezután újra hűtöm, majd az előkészített ostyalapokon elosztom. A kész tortát egy éjszakára a hűtőbe teszem.