Kókuszcsók vagy kókusztallér

Elkészítés: Először is szükségünk lesz egy közepes méretű, nem leragadós (pl. alu vagy teflon) lábosra, melybe máris beleönthetjük a kidekázott tojásfehérjét. (Mivel a közhiedelemmel ellentétben nincs két egyforma tojás, logikusnak tűnik, hogy a receptőr nem darabra, hanem súlyban adta meg az adagját. Egyébként, ha jól számolom, hozzávetőleg 4-5 tojásfehérje felel meg a fenti mennyiségnek.) Ha fagyasztott fehérjével dolgozunk, természetesen előtte hagyjuk felolvadni.

A fehérjéket kézi habverővel párszor átveregetjük, de csak annyira, hogy ne legyen nyúlós-darabos. Ráöntjük a cukrot, és fakanállal elkeverjük. Máris jöhet a kókuszreszelék és a só, majd egy újabb kiadós keverés. A citromlével és a vaníliaaromával zárjuk a sort, majd begyújtjuk a tűzhelyen a legpinduribb gázrózsát, és folyamatosan kevergetve lassan felmelegítjük a csókmasszát – a langyosnál picit jobban, de semmiképp se forróra. A tűzről levéve szórjuk bele a finomlisztet, és egy alapos átkeverést követően hagyjuk teljesen kihűlni.

A hűlés miatti kényszerű szabadidő sem jogosít fel a tétlenségre! Ehelyett béleljünk ki sütőpapírral egy nagy tepsit (gáztepsi) vagy sütőlemezt, aztán készítsünk elő poharat és villát. Szükség lesz még egy kisebb tálra is, illetve hideg vízre.

A teljesen kihűlt, kissé megdermedt kókuszmasszát a kezünk ügyébe készítjük, a pohárba és a tálkába hideg vizet öntünk. A masszából aztán golyókat görgetünk – akkorákat, mint egy nagy cseresznyeszem –, oly módon, hogy formázó ujjainkat előtte finoman a vizestálkába mártjuk. A „kókuszgolyókat” :) aztán egymástól 2-2 centire egymás után a tepsibe rakjuk. (Sütőpapír kötelező!)

A tepsibe tett golyóbisokat aztán bevizezett villával (ezért kellett a pohár) egyenként kissé ellapítjuk. Dizájnos, barázdált tallérokat kapunk, amit máris bedughatunk a 180-200 fokosra előmelegített sütő felső rácsára. Tíz perc-negyedóra múltán kikerekedett, csillogó csókoknak kell ránk nézniük a tepsiből. Talpuk, illetve a szélük körben aranybarna, némelyeken máshol is enyhe pír mutatkozik. Ha ehhez hasonlók a csókjaink, vegyük ki a tepsit a sütőből.

A sütikhez nyúlni azonban egyelőre tilos, mivel meg kell kissé szilárdulniuk! Öt-tíz perc elteltével már leválaszthatók a sütőpapírról, és rácsra vagy konyharuhára téve teljesen kihűthetők (már ha kitartanak addig). Ezután dobozoljuk be őket.

Addig is, egy gyors sütőpapírcsere után (a régi valószínűleg kissé ragadós) a maradék masszából is csókokat sütünk, majd megpihenve átadjuk magunkat az édes élvezetnek.