Kakós csiga, túrós batyu, piskóta tekercs: régi kedvencek újragondolva!

Egy-két emblematikus tétel természetesen ma is megmaradt, de néhány süteménnyel már csak ritkán találkozni a cukrászdai vitrinekben, pedig gyerekkorunk kedvencei!

A reggeli péksütemények

A kakaós csiga és a túrós táska mellett a friss pogácsa is szerves részét képezte a cukrászdai kínálatnak. Tökmagos meg juhtúrós ugyan nem volt, de a sajtos és töpörtyűs pogácsa az iskoláig melengette a kezünket. Az édes péksütemények között ott pihent a rongyos kifli, a dióval vagy mákkal töltött hatalmas patkó, a blundel tésztából készített búrkifli illetve a pálmalevél, ami pont annyira morzsált, mint amennyire ragadt. A leveles tésztából hajtogatott lapos süteményt ugyanis vastag cukorkéreg borította. Ugyancsak ragadt – igaz főleg a mázként rávitt baracklekvártól – a svájci kifli is, amely a legtartalmasabb péksütemények közé tartozott.

Piték, rétesek

Bár a rétesek erősen kapaszkodnak a cukrászpultokba, a piték alapvetően kikoptak, már csak gyenge visszfényük kapható néhány pékségben. A rétesek és a piték képviselték a legháziasabb édes ízeket, az omlós tészta közé zárt vagy réteslapba csomagolt idénygyümölcsök mellett igazi klasszikusnak számított a mákos és a túrós pite is.

Minyon

A maradékgazdálkodás ékes-édes példányai a nyolcvanas években valódi kedvencnek számítottak, legtöbbször kávés, citromos és puncs ízesítésben lehetett beszerezni őket. Nem csak a színes máz, hanem a tetejére hintett cukorgyöngyök is ellenállhatatlanná tették a minyont.

Csokis, kávés, tejszínes csodák

A mousse-ok térhódítása előtt a csokikómát lúdlábba vagy épp stefánia szelettel idézhettük elő. A lúdláb a masszív csokoládés élvezetet nyújtotta, míg a stefánia szelet a Dobostorta hangulatával lepett meg, de dob helyett holland kakaópor pihent a tetején. A tejszínes krémekkel a Rigó Jancsiban találkozhattunk, de ugyancsak tejszínnel töltötték a kávés ízvilágú indiánert is. Aki több tejszínre vágott, az rendelhetett gesztenyepürét vagy sarokház szeletet, amelyet teljes egészében beborított a tejszínhab.

Piskóták

A piskótákkal ma már főleg csak tortákban találkozunk, de régebben önállóan is megjelentek a cukrászdai kínálatban. A jó minőségű lekvárral feltekert piskótatekercsek és a borhabot rejtő piskótaalagutak mellett a Rotschild-piskóta is kedvelt volt. A csokoládéba mártott, dióval gazdagított tészta ideális választás volt egy kávé vagy tea mellé.

Aprósütemények

Szezonban és szezonon kívül nem csak gesztenyepürét kérhetett az ember, hanem rumos meggyel töltött gesztenyegolyót vagy étcsokoládéba mártott gesztenyeszívet is. Egyszerű, de kellemes apróságnak számított, ami főleg a nők számára volt igazán üdítő. Az aprósütemények között megtalálhatóak voltak az olyan omlós apróságok, mint a diós- vagy kókuszos pathé, a roppanós, étcsokoládés moszkauer vagy a lekvárral, kakaókrémmel töltött néró esetleg annak egyik változata, a bajazzó, ami elképesztően rózsaszín mivoltával hívta fel magára a figyelmet.