A világszerte ismert édesség keletkezésének története Lord Lamingtonhoz fűződik, aki 1896–1901 között Queensland angol kormányzója volt.
Az egyik legenda szerint a brisbane-i kormányzói rezidencia konyháján valaki véletlenül csokoládészószba ejtett egy darab piskótát. Lord Lamington, takarékos ember lévén nem hagyta kárba veszni a kedvenc süteményét, így azt javasolta, halásszák ki a tésztát és forgassák kókuszreszelékbe, hogy evéskor ne maszatolja össze vele a kezét.
Mások úgy tudják, hogy a süteményt Lady Lamington találta ki, amikor egy napon váratlanul parlamenti küldöttség állított be a kormányzóhoz. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve arra utasította a személyzetet, hogy az előző napról maradt, kissé szikkadt piskótát csokoládészószba mártva, majd kókuszreszelékbe forgatva szolgálják fel a vendégeknek a tea mellé.
Maurice French, a Dél-Queenslandi Egyetem történész professzor emeritusának kutatásai megerősítik, hogy a nevezetes kókuszos süteményt a kormányzói pár valamelyik tagjáról nevezték el lamingtonnak.
Magát a süteményt valószínűleg Lord Lamington francia szakácsának, Armand Galland-nak köszönhetjük. Egy alkalommal ő kovácsolhatott erényt a szükségből és hasznosította találékonyan a maradék piskótát. Ezt a verziót támasztják alá Lady Lamington emlékiratai is, amelyekből kiderül, hogy az európai konyhákban akkortájt különlegességnek számító kókuszdió jól ismert alapanyag volt Gallard számára a Tahitiről származó felesége révén.
A „Lamington cake”-ről először 1896-ban tesz említést egy Laidley-ben kiadott helyi lap, amelynek társasági rovata arról számol be, hogy a kormányzó a háza népével együtt a közeli Toowoombában menekült a tikkasztó brisbane-i hőség elől. Elképzelhető, hogy Galland itt, a Harlaxton House-ban készítette először a nevezetes kókuszos süteményt.
A recept 1900-ban megjelent a Queensland Country Life-ban, majd 1901-ben egy sydney-i, 1902-ben pedig egy új-zélandi újságban is, de egyikben sem esett szó a kitalálójáról vagy a névadójáról.
Az édesség olyan népszerű lett, hogy egyre többször iskolai ünnepségekre, jótékonysági vásárokra is ezt sütötték szerte az országban, sőt Új-Zélandon is. 2006-ban felvették Ausztrália nemzeti örökségeinek listájára, és azóta minden év július 21-én megtartják a nemzeti lamington-napot.
Az alaprecept mellett se szeri, se száma a különféle változatoknak, például a tésztát gyakran lekvárral vagy krémmel töltik meg.
A sütemény Dél-Afrikában ystervarkies, az USA-beli Clevelandben (Ohio) coconut bar, Horvátországban pedig čupavci néven vált ismertté.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.