Szegfűszeg, az illatos gyógyító

A szegfűszeg harcos története

A Fűszer-szigeteken őshonos szegfűszeg története a régmúltra nyúlik vissza. Mivel az elsők között került kereskedelmi forgalomba, így nem csoda, hogy – arab közvetítéssel – az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer.

A rómaiakkal nagyjából egy időben, a Han-dinasztia idején, már a kínaiak számára sem volt újdonság a szegfűszeg. A császár elé járuló, vele szót váltani készülő alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg a kihallgatáson, az uralkodó színe előtt. A frissítő jelleg mellett a szegfűszeg Kínában aratott fényes karrierjéhez az afrodiziákum léte is hozzájárult.

A középkorban a szerecsendióval együtt a szegfűszeg számított az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek Európában, így több expedíciót is indítottak a fűszerek őshazájának felkutatására és totális leigázására. A hosszas keresgélés után 1522-ben Magellán egyik megmaradt hajója, a Victoria tért vissza jelentősebb mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval - a spanyolok legnagyobb örömére. Igaz, Magellán egy – Maktan-szigetéken folyó – harc közben 1521-ben meghalt, de a maradék legénység rálelt a forrásra, és alaposan megpakolta a hajót, mielőtt visszaindult volna Európába.

Az aranynál is értékesebb fűszert azonban mások is szívesen hajóikra rakodták volna. Végül 1605-ben a hollandoknak sikerült felfedezni a kincshez vezető tengeri utat, aminek eredményeképp rátették kezüket e fűszer kereskedelemére.

A hollandok úgy próbálták monopol helyzetüket fenntartani és az árakat az egekbe tornázni, hogy a tartományukon kívül eső szegfűszegfában gazdag területeket felégették. Ám az őslakosok fellázadtak ez ellen módszer ellen, mert törzsi hagyományaiknak megfelelően a születendő gyerekeiknek egy-egy szegfűszeg fát ajánlottak, és semmi jót nem jelentett, ha a fa megbetegedett, ne adj’ Isten leégett.

A fák felégetéséből kifolyólag a Fűszer-szigeteken a járványok is erőre kaptak. Egyes elbeszélések szerint, miután a hollandok kipusztították a sziget összes szegfűszegfáját, a Ternate szigetén élő emberek megbetegedtek, és sokan meg is haltak a különböző járványokban.

A holland monopóliumot azonban nem csak a bennszülöttek ellenállása őrölte fel, hanem az is, hogy – a halállal lakolás kockázatát is vállaló – francia csempészek jóvoltából a szegfűszeg termesztését más szigeteken is megkezdték. A 18. századra már igen sok helyen termesztettek szegfűszeget: Kelet-Indiában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Brazíliában, Mauritiuson és Tanzániában többek közt. A nagy kínálatnak köszönhetően a fűszer ára olyan szintre csökkent, hogy a szegfűszeg szinte minden társadalmi osztály számára elérhetővé vált.

Csodálatos gyógyhatása

A szegfűszeg gyógyászati felhasználása szintén nem új keletű és igen széles spektrumot ölel fel. A szárított rügy nagyjából 20%-át kitevő eugenol olaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak hála a szegfűszeget rengeteg nyavalyára alkalmazták az évszázadok során és használják mind a mai napig. Fertőtlenítenek, fájdalmat csillapítanak, emésztést serkentenek vele, ezen kívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is alapanyaga. De az alkoholról és a dohányzásról való leszokásnál is gyakorta alkalmazzák.

A szegfűszeget elődeink leggyakrabban emésztésük helyreállítására használták, valamint a fogászati beavatkozásoknál mint fertőtlenítőszert, helyi érzéstelenítést és fájdalomcsökkentőt.

A fűszer nem csak elősegíti az emésztést, hanem a hasmenést és a hányingert is meg lehet vele akadályozni. A különböző megbetegedések mellett a járványok megfékezésénél is nagy szerepe volt, a híres velencei pestisdoktorok is tettek szegfűszeget a maszkjukban lévő fűszerkeverékbe.

A különböző betegségek orvoslásán túl a szegfűszeg távol tartja a rovarokat, épp ezért érdemes narancsba szurkálni, és ezt tartani az étkezőasztalon.

Változatos felhasználása

A szegfűszeg leggyakrabban egészben, de néha őrölt formában is használjuk. A sütemények, édességek, kompótok és gyümölcsös ételek mellett a szegfűszeg nagyon jól illik a szárnyasokhoz. A húsok pácolásához érdemes használni, illetve sütéskor a hasüregben elhelyezett néhány szem szegfűszeg is kellemesen illatossá és ízessé teszi a húst.

A húsokon kívül zöldségekhez is adható. A sütőtöknek kifejezetten jól áll a szegfűszeg, sőt igen sok fűszerkeveréknek is alapanyaga. Így például a currynek, a kínai öt fűszer-keveréknek, a franciák által ragukhoz, kolbászokhoz előszeretettek használt Quatre Epices-nek és a marokkói ras el hanout-nak. Még a Worcestershire szósz egyedi ízét alkotó összetevők között is fellelhető.

Ételek mellett az italokban is nagyon jól muzsikál a szegfűszeg. A forralt bor egyik alapfűszere, de különböző likőröknek és teakeverékeknek is alapeleme.

Almás clafoutis

Hozzávalók:
12,5 dkg rétesliszt 
3 közepes alma 
3 tojás 
csipet só 
5 dkg cukor 
2-3 szem szegfűszeg, mozsárban megtörve
3 dl 3,5% tej

Elkészítés: Vajjal kikenem a piteformát, a halványra szelt almaszeletekkel megrakom a tál alját, a megtört szegfűszeggel megszórom. A lisztet elkeverem a cukorral, hozzáadom a tojások sárgáját és a tejet. A fehérjéket kézi habverővel lágyan felverem, és óvatosan beleforgatom a tésztába. Az egészet ráöntöm az almára, majd a 185 fokra előmelegített sütőbe tolom.

Csirkemell sajtos almaszószban

Hozzávalók:
1 csirke összes melle 
4 közepes alma 
10 dkg kéksajt
1,5 dl tejszín 
szegfűszeg 
citromhéj 
cukor 
só 
szerecsendió

Elkészítés: Az almából a szokott módon szegfűszeggel, citromhéjjal kompótot főzök (minimális vízzel). Mikor kész, tejszínt, szerecsendiót, csipet sót és sajtot teszek bele. Összerottyantom. A csirke mellét szeletekre szedem, lefektetem egy tepsi fenekére és ráöntöm a szószt. 200 fokon addig sütöm, amíg az almaszeletek szépen megszínesednek a csirke tetején.
Krumplipürével tálalom.