Nagyon sokáig nem szerettem a sajtokat, csakis kizárólag a trappistával voltam jóban. Olyan ez, mint a gyerekeknél a párizsi. Legalábbis én egész gyerekkoromban csak párizsit voltam hajlandó felvágott gyanánt enni, nem érdekelt a téli szalámi, sem a gépsonka. Na így voltam a sajtokkal is, hogy csakis a trappista létezett, a többi vagy keserű volt nekem vagy büdös vagy fura az állaga.
Aztán ahogy idősebb lettem, változott a szám íze, és már nagyon szeretem a többi sajtot is. Főleg a márványsajtot! :) Imádom a különleges ízét, állagát, illatát. Körtével pedig maga a mennyország! Na és akkor képzeljétek hozzá a tésztát és gyorsan főzzétek is meg! :)
A boltból:
1 fej vöröshagyma
200 ml tej
200 ml cukrozatlan habtejszín
70 g márványsajt
200 g penne tészta
1-2 db körte
A kamrából:
2 ek vaj + a tálhoz
2 ½ ek liszt
só
bors
1 db szikkadt zsemle
1. Forrósítsunk fel 1 ek vajat, és süssük rajta üvegesre a meghámozott, felaprított hagymát. Pirítsuk rajta világos színűre a lisztet, majd kis adagokban öntsük fel a tejjel és a tejszínnel. Kis lángon, kevergetve főzzük 10 percig, azután morzsoljuk bele a sajtot, és főzzük tovább addig, amíg megolvad. Végül sózzuk, borsozzuk meg a mártást.
2. Főzzük ki a pennét forrásban lévő, sós vízben a csomagolásán megadott utasítás szerint. A felszeletelt zsemlét töltsük hűtőtasakba, nyújtófával törjük morzsásra, majd keverjük össze a maradék, megolvasztott vajjal.
3. A leszűrt, lecsepegtetett tésztát forgassuk össze a márványsajtos mártással, majd simítsuk egy kivajazott tűzálló tálba. Rendezzük el rajta a megmosott, kimagozott, felszeletelt körtét, szórjuk meg a vajas morzsával, és süssük a 200 fokos sütőben 15-20 percig.
Elkészítési idő: 60 perc
Egy adag: 737 kcal
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.