A sokféle sült krumpli

A krumpli Amerikából történő megérkeztét követően elég nehezen szokott rá Európa a föld alatti gumók fogyasztására. Rengeteg legenda kering, hogy miként kaptak rá erre a zöldségre, de az minden esetben megállapítható, hogy a krumpli felhasználási formái közül talán az egyik legnépszerűbbé a zsiradékban kisütött krumpli vált.

A pommes frites-ként elhíresült hasábburgonya, azaz szalmakrumpli valószínűleg több szülőhellyel is büszkélkedhet, hiszen ennek a remek ételnek a feltalálásához elég volt csupán egy rossz mozdulat, és a szeletelt krumpli máris a forró zsiradékban köthetett ki.

Amerikában a hasábburgonya a XIX. század elején kezdett gyökeret ereszteni. A francia krumplinak, azaz pommes frites-nek (pomme de terre / földi alma franciául a krumpli) keresztelt ételt 1802-ben szolgálták fel először a Fehér Házban Thomas Jeffersonnak, a század közepén pedig már nyomtatásban is megjelent a recept, amely úgy fogalmaz, hogy a krumplit vékony szeletekre kell vágni, forró zsírban kisütni, amíg aranybarna nem lesz, végezetül megsózni. A módszer azóta se sokat változott, leszámítva azt, hogy ma már viszonylag kevés háztartásban sütik a krumplit állati zsiradékban.

Az Európában elsőként megjelent sült krumpli-versenyben az első helyet maguknak követelik a spanyolok, hiszen ők voltak azok, akik elsőként kezdték el fogyasztani az Újvilágból érkezett zöldséget, s a mai napig igen kedvelt fogásuk a patatas bravas, ahol a nagyobb darabokra vágott krumplit fűszeres, csípős paradicsomszósszal koronázva kínálják.

A szalmakrumpli európai megjelenésében a belgák is nagy szerepet kaptak, hiszen a XVII. század végén, az ínséges időszakokban náluk már megjelent a sült krumpli. A legenda szerint a befagyott folyóban nem lehetett halászni, így egy belga falucskában a lakók hal helyett csak krumplit tudtak sütni. Későbbiekben a technikájuk fejlődött, a krumplik egyre karcsúbbak lettek, és ma is igen népszerű a világon mindenhol a belga rósejbni. Nagy valószínűséggel a XIX. században a belga sült krumpli terjedt tovább Franciaországba, Hollandiába és Angliába. A belgáknál a mai napig nagy divat utcai bódékban, úgynevezett frietkots-okban árulni a sült krumplit.

A sült krumpli később az angolok egyik nemzeti eledelévé vált, a sörtésztába panírozott sült hallal házasságra lépve. A Fish and Chips már Dickens idejében megjelent, igaz, ekkor a hal mellé még sokszor kínáltak kenyeret is, a krumpli csak afféle választható köret volt. De 1860-ban Londonban már egyértelműen krumplit kínáltak az egyre szaporodó Fish ''n'' chips üzletek.

A vékony csíkokra metélt sült krumpli mellett még helyet követel magának a karikára vágott rósejbni, valamint a chips is, amely amely főleg vastagságában tér el a rósejbnitől. Mindkettő ropogós és vékony, de a chips törékenyebb, ropogósabb. A lehelet vékonyra karikázott krumpli a zsiradékban nagyon gyorsan ropogóssá sül, kifejezetten jó körete a hamburgereknek vagy a steakeknek, de önmagában is kedvelt rágcsálnivaló. A chips a ködös múltú szalmakrumplival ellentétben saját feltalálóval dicsekedhet. Állítólag George Crum séf volt az, aki 1853-ban egy vendége kérésére megalkotta a dollárkrumpliként is ismert chipset.

A sütni való krumplit azonban nem csak csíkra vagy karikára vágva szeretik sütni és enni, nagyon sokféle formában jelen van még a sült krumpli a mindennapjainkban. Ott van például a speciális szerszámmal spirálra vagy rácsosra formázott krumpli, aminek ettől nagyobb a felülete, így ropogósabb sült krumplit kapunk, vagy az enyhén csípős fűszerkeverékkel készített, nagyobb csónakokra vágott steak krumpli, amelyet egyaránt készíthetnek sütőben, illetve zsiradékban kisütve is.

Annyi a különbség, hogy a zsiradékban sült krumplit a végén forgatják össze a fűszerkeverékkel, amelynek ízét többek között a bors, a hagyma, a fokhagyma és a paprika határozza meg.

A szalmakrumpli otthoni elkészítése nem kivitelezhetetlen, de ha a gyorséttermekben kapható ropogós krumplira vágyunk, akkor bizony némi előkészületet igényel megsütése. A ropogós krumpli titka ugyanis az elősütés. Megpucolt, egyforma szálakra metélt krumplit forró zsiradékban elősütik, majd amikor hólyagosodni kezd, akkor leszűrik, és hagyják kihűlni. A kihűlt krumplit a tálalás előtt készre sütik. A boltban kapható gyorsfagyasztott sült krumplik is mind átestek már az elősütés fázisán. A krumplit azonban nem csak bő zsiradékban süthetjük elő, hanem akár egy olajjal megkent sütőpapírra ömlesztve, a sütőben is. Ha sütőben sütjük, akkor is figyeljünk oda, hogy nem megsütni, csak elősütni kell.

A készre sütött krumplit mindig törlőpapíros tálra tegyük, hogy a felesleges zsiradéktól megszabaduljon. Sózni a tányéron érdemes, mert ha előre megsózzuk, akkor nagy az esélye, hogy veszít ropogós állagából.

Krumplit persze egészben is süthetünk, ilyenkor nem olajban, hanem a sütőben sütjük, grillszezonban pedig parázsban vagy grillrácson. A héjában vagy hajában sült krumpli a legolcsóbb, legegyszerűbb és legfinomabb vacsorák egyike, magában egy kis vajjal vagy sóval is tökéletes, de készíthetünk hozzá fokhagymás tejfölt vagy juhtúrós-tejfölös mártást, akár az utolsó pillanatokban egy pici szalonnát is tehetünk az egyben vagy félbevágva sült krumplikra. A sajtimádók bevagdoshatják a tisztára sikált krumplikat, és a hézagokba sajtszeletet is tehetnek, akár fóliában, akár csak úgy tepsiben megsütve is tökéletes étel, egy kis frissen őrölt borssal tálalva.

Ha grillezünk, akkor szinte kötelező néhány szem burgonyát csomagolva a parázsba tenni, amit aztán zöldfűszeres tejföllel vagy joghurttal kínálhatunk a grillezett húsokhoz, zöldségekhez.

A sült krumpli bármilyen formája remek köret, de önmagában, egy kis mártással is kínálhatjuk. Bármilyen, magunk által kikevert fűszeres mártás remekül illik hozzá, de a gyerekek és a felnőttek egy jelentős része esküszik rá, hogy a sült krumpli ketchuppal az igazi.