Császármorzsa pistucosan

Elkészítés: Egy jó nagy edényben vegyítsük el a darát a liszttel, azután öntsük fel a tejjel, és csomómentesen keverjük el. Időnként átforgatva pihentessük 1 óra hosszat, ezalatt a keverék megissza a tejet.

Addig keressük meg a ház legnagyobb átmérőjű serpenyőjét (lehetőleg teflonbevonatú legyen), merthogy ebben fogjuk majd sütni a smarnit. Én egy 27 cm-es, 5 cm oldalmagasságú palacsintasütőben készítem – ebbe éppen belefér a nyers tészta. Lapos, széles fazonú, nem leragadós edény is jó, illetve egyszerre két serpenyőben, végső esetben két részletben is süthető.

Az ügyesen szétválasztott tojások sárga szekcióját a cukorral, vaníliás cukorral és az evőkanálnyi reszelt citromhéjjal habosra kavarjuk (5 perc), majd a tejes búzadarához öntjük, s elkeverjük. A tojásfehérjét szűk kávéskanálnyi sóval kemény habbá verjük, és beleforgatjuk a sárgájás-darás masszába.

A serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és máris a sütés kapujához érkeztünk. A serpenyőbe öntjük a keveréket. Kicsit hígnak tűnhet a massza, de nem kell megijedni, szépen bemorzsásodik majd. Hogy ez minél előbb bekövetkezzék, végig nagy lángon, folyamatosan kevergetve süssük, a felül lévő híg masszát igyekezzünk alulra forgatni. Ha már kezd összeállni, a fakanál (-lapát) élét használva segítsünk császárunknak az egybefüggő darabok aprításában.

Ha egyszerre sütjük az egészet, mintegy 15-20 perc múlva fogyasztás közeli állapotba kerül a smarnink. Akkor a legfinomabb, ha sercegősre sül, azaz szépen megpirult darabok is vannak benne – elégetni persze nem kell.

A kisült smarnit azonnal tálaljuk. Persze nem „csupaszon”, hiszen ez mégiscsak egy császári eledel. Legalább vaníliás porcukrot hintsünk rá! Mi még gazdagítjuk ezenfelül málna- vagy vegyes gyümölcslekvárral.