Elkészítés: Apiskótatekercshez kiszabom a sütőpapírokat, az egyiket a tepsi aljára fektetem, a másikra tűvel kicsi lyukakat szúrok szerteszét (mint mikor villával meg kell szurkálni a sütemény tetejét – csak most a papírt kell).
A tojássárgákat a porcukorral fehéredésig keverem. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verem. A sárgájába apránként belekeverem a lisztet, a tojásfehérjét, a kakaót és a sütőport. A masszát szépen eloszlatom a tepsiben az ép sütőpapíron. 180 fokon sütöm 10-15 percig, mielőtt kivenném, tűpróbával ellenőrzöm, megsült-e a piskóta.
Mikor kész, kiveszem, és csak pár percet adok neki hűlni, hogy a kezem kibírja. Aztán előveszem a konyharuhát, megfröcskölöm hideg vízzel. Arra teszem a lyuggatott sütőpapírt, majd erre ráborítom a piskótát anélkül, hogy a sürőpapírt lefejteném róla. Így van négy rétegem: alul a konyharuha, rajta lyuggatott sütőpapír, azon a piskóta, azon egy másik sütőpapír. Most megfogom a négy réteg hozzám közelebb eső felét, és szorosan feltekerem, majd a konyharuha széleit aláhajtom, hagyom pihenni, kihűlni. Nagyon bonyolultnak hangzik, de nem az! Olvasni nehezebb, mint csinálni!
A krémhez kibontom a kókusztejszínt, és ha van különvált leve (az enyémnek volt, nem is kevés), azt leöntöm róla. Belekeverem a porcukrot, és habverővel kissé felverem. Majd jöhet a habfixáló, ezzel aztán olyan keményre verem, amennyire lehetséges. Végül óvatosan belekeverem a vanília-sűrítményt.
Ezután kiterítem a piskótatésztát, rákenem a krémet úgy, hogy kb. 2 evőkanálnyi azért még maradjon. Rászórom a kókuszt, feltekerem. A külsejét megkenem a maradék krémmel, és egy szűrő vagy szita segítségével kakaóport szórok rá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.