Az egyiptomiak ugyanis rájöttek, hogy a mocsári területen növő fehér mályva (más néven orvosi ziliz) gyökerében lévő anyag enyhíti a torokgyulladás tüneteit. Épp ezért a gyökeret péppé törték, cukorral elkeverték, majd összefőzték és a végeredményt átszűrték. Az így kapott édes szirupot hagyták kihűlni. A megkötött szirupot darabolták és azt szopogatták el, ha szükségét érezték. Persze ez a gyógymód a piramisépítő rabszolgák számára elérhetetlen volt, de a nemesség és a fáraó környezete rendszeresen élt a mályva gyógyító erejével.
A cukorral, mézzel kandírozott gyümölcsök az ókorban igazi slágernek számítottak. A kevés konzerválási lehetőséggel megáldott népek számára a kandírozás igazi megváltást jelentett. A későbbiekben, például a középkorban a cukorral, mézzel való édesítés sokszor inkább az ételek valódi ízének elfedésére szolgált, mintsem azok tartósítására.
A mályva ókori sikerét a görögök és az őket rendre utánzó rómaiak is garantálták. A mályva gyógynövényként mindkét kultúrában kiemelt szerepet kapott, s emellett gasztronómiai szerepe sem volt elhanyagolható. A gyökérből különféle fogásokat készítettek, virágát és leveleit salátákhoz keverték. A görög orvos Dioscorides a mályvakivonattal sebeket és gyulladásokat kezelt.
A középkorban Platina a De Honesta Voluptuate et Valetudine című szakácskönyvében egy teljes szakaszt szentel a mályvának, ahol felvázolja annak botanikai történetét és kifejti gyógyító tulajdonságait. Ahogy az ókorban, úgy a reneszánsz idején is a mályva hathatós gyógyszere volt a különféle gyulladásoknak, adták fogfájásra, köhögésre, bőrproblémák kezelésére, alkalmazták emésztési gondok megoldására, de leginkább a torokgyulladást kezelték vele. A kolostorok kertjeiben sokfelé nőtt a mályva, s a szerzetesek által ebből előállított szirupokkal már bárki kezelhette bajait.
Az általunk ismert, megfogható, csomagolható, darabolható mályvacukor, pillecukor vagy habcukor létrejötte azonban sokáig váratott magára. A XIX. századi Franciaországban kezdték el keresztezni a cukor gyógyító hatását az gasztronómiai élvezettel, s a franciák állították elő a mályvacukros bonbont, azaz a pâte de guimauve-ot. A bonbon alapjául szolgáló levet tojásfehérjével, kukorica sziruppal és cukorral felverték, így jutottak egy viszonylag szilárd, kissé habos masszához. A későbbiekben a tojás szerepét átvette a zselatin, s a mályvacukor megkapta a ma is oly jellemző rugalmas textúráját. Ekkor vált gyógycukorkából édességgé.
A mályvacukor népszerűsége a 1920-as években nőtt meg igazán. Ekkortájt már tömegesen gyártották és különféle receptúrák is napvilágot láttak, amelyekben nem csak a mályvacukor készítését írták le, hanem a cukor, mint alapanyag is megjelent bennük. Így lett a mályvacukor sütemények tölteléke, s tortabevonó.
Az amerikai áttörést a már gyári keretek között előállított cukor, a marshmallow 1948-ban, Alex Doumak által megoldott extrudálása jelentette. Ennek a technológiának köszönhető a mára már igen jól ismertté vált hengeres forma is. A kukoricakeményítővel bevont falatok mellett, az amerikaiak piacra dobták a mályvacukor folyékony verzióját is, amit szendvicskrémként, sütemény alapanyagként használnak.
A pillecukrot igazán amerikaivá azonban a tábortűz fölött pirított példányok tették. Az első tábortűz feletti mályvacukor sütésre nem tudni mikor került sor. Annyi bizonyos, hogy a mályvacukrot előállító cégek egy idő után felhasználási javaslatként a zacskón is feltüntették a tűz felett való pirítást, s 1927-ben a cserkészlányoknak kiadott kézikönyvben is szerepel már a pirított mályvacukor, egyéb más mályvacukros recept mellett.
Manapság a mályvacukornak már csupán a nevében szerepel a mályva. Leggyakrabban mályva hozzáadása nélkül, cukorból és kukoricaszirupból állítják elő, különféle zselírozó anyagok használatával.
A mályvacukrot leggyakrabban magában, nyersen vagy pirítva fogyasztják. Az apróbb cukrokat gyakran teszik forró csokoládéba, kakaóba, illetve a nagyobb, pálcára tűzött példányokat olvasztott csokoládéba mártva kínálják. A hálaadási vacsorán is megjelenik a mályvacukor, ahol az édesburgonyához szokás apróbb mályvacukrokat keverni.
Mályvacukor vagy pillecukor házilag
Hozzávalók:
8 g porzselatin
4 evőkanálnyi víz
15 dkg cukor
1 evőkanál melasz vagy méz
csipetnyi só
1,5 dl víz
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál kukorica keményítő
Elkészítés: A zselatint egy mélyebb tálban 4 evőkanálnyi vízzel elkeverem. Egy kisebb lábasba beleteszem a cukort, hozzáadom a vizet és a melaszt. Folyamatos kevergetve felforralom, majd kis lángon még 4 percet főzöm. A szirupot – folyamatosan keverve - hozzáadom a zselatinhoz, és a masszát 5-6 percig gépi habverővel folyamatosan verem, amíg meg nem dagad és nyúlóssá nem válik. Olajjal jól átkent sütőpapírral kibélelt műanyag dobozba kanalazom a krémet, s néhány órát a hűtőbe teszem.
Amikor megdermed, akkor a papírral együtt kiemelem, késsel felkockázom, majd a kockákat a kukoricakeményítő és porcukor keverékébe forgatom.
Pillecukor fudge
Hozzávalók:
1,5 dl sűrített tej
20 dkg frissen elkészített, még folyékony mályvacukor
csipetnyi só
5 dkg vaj
15 dkg dió
40 dkg porcukor
30 dkg tejcsokoládé
Elkészítés: A diót durvára vágom, a csokoládét lereszelem. Ezután egy forralóba öntöm a tejet. Hozzáadom a vajat, a mályvacukort, a cukrot és a sót. Közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett felforralom, majd kis lángon tovább főzöm, folyamatosan kevergetve 4-5 percig. Ezután lehúzom a tűzről és hozzáadom a csokoládéreszeléket, majd a diót. Fakanállal átkeverem és olajjal átkent sütőpapírral bélelt formába öntöm. Hagyom kihűlni, majd a hűtőben hagyom megdermedni. Néhány óra után darabolom és kínálom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.