A változókor sok kihívással jár a nők életében, aminek csak egy kis része az, hogy ilyenkor könnyebben szaladnak fel a kilók. Mónika épp ebben az időszakban kezdett el életmódot váltani, aminek az lett az eredménye, hogy pár hónap után komplett ruhatárat kellett cserélnie.
„Azután kezdtem el teltebb lenni, amikor gyereket szültem” – meséli. „Olyan anyukás lett a testem, de nem érdekelt, mert kiegyensúlyozott és boldog voltam. Akkor kezdett el zavarni, amikor visszamentem dolgozni, és ott láttam magam körül a vékony kolléganőket. Ahogy teltek az évek, mégis egyre jöttek a plusz kilók. 2016-ban megszületett az első unokám, ráadásul nyakamon volt a klimax. Nagyon idegesített, hogy az unokámmal nem fogok tudni elmenni a játszótérre, labdázni, mászókázni. 50 évesen nem tudtam normálisan felmenni a negyedik emeletre, kétszer meg kellett közben állnom, mert nem kaptam levegőt. Ezek miatt döntöttem el, hogy lefogyok, mert szerettem volna fitt nagymama lenni, aki tud szaladgálni az unokája után.”
„Szakemberhez fordultam, és a tőle kapott étrendet követve hétről hétre, folyamatosan olvadtak le rólam a kilók, annak ellenére is, hogy naponta ötször és finomakat ettem. Három hónapig ismételgettem ezt az étrendet, aztán bátrabb lettem, és már magamtól is mertem új fogásokat kitalálni, vagyis hagyományos ételeket más módon elkészíteni, például a töltött káposztát, rizs helyett bulgurral. Fehér lisztet és cukrot egyáltalán nem használok, helyettük zablisztet és édesítőt. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, könnyed húst fogyasztunk. Persze amikor valamilyen finom desszertet csináltam, abból a férjem is kért, majd szép lassan, ő is áttért arra, amit én eszek. Viszonylag gyorsan, öt hónap alatt adtam le 18 kilót.”
Mónika akkor kezdett el sportolni, amikor néhány kiló újra felszaladt rá. „Először nem bírtam futni, sokat sétáltam, meg sírtam, mert szúrt az oldalam. Aztán annyira megszerettem, hogy most már reggel négykor kelek, fél ötkor már megkezdem a 10 km-es Duna-parti távomat. Még télen, sötétben is. Szokták ismerősök kérdezni, hogy nem félek-e. Én meg azt szoktam felelni, hogy ha találkoznék valakivel, elfutnék előle. Hétvégén pedig, amikor több időm van, 18-20 km-t teszek meg. Heti egy pihenőnapom van. Már versenyekre is járok, de csak a félmaratont tudom megtenni. Többen mondták, hogy elment az eszem, hogy ennyi idősen kezdtem el futni. De nem hiszem, hogy korhoz lenne kötve, sőt, semmi nincs ahhoz kötve. Nem csak a testemnek, hanem a lelkemnek is nagyon jót tesz…”
Mónika büszke rá, hogy a változókor idején ahelyett, hogy elhagyta volna magát, képes volt megújulni. „Nagyon jól érzem magam a bőrömben” – mondja. „Amúgy is magabiztos nőnek vallom magam, de amióta rendeződött a súlyom, azóta még inkább. A kolléganőim is azt mondják, hogy teljesen más lett a kisugárzásom, mások a rezgéseim. Szeretnék sokáig ebben a korban maradni, mert most minden jó. Nagyon jó érzés, hogy tudom, minden nap teszek magamért, olyan dolgokat eszem, amik egészségesek, táplálnak, és most már sportolok is. Esténként nyugodtan fekszem le, mert minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy fitt maradjak. Az idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára beteg. És talán az is számít, hogy már nem stresszelek annyit. Ahogy az ember idősödik, már nem vesz mindent magára és könnyebben elenged dolgokat. Ha valaki szeretne új életmódba vágni, szerintem a rendszeresség a legfontosabb. Mellette pedig rettenetesen nagy akaraterő kell hozzá. Nekem is azért sikerült, mert amit én eldöntök, azt tűzön-vízen át megcsinálom.”
Forrás: Metropol
(Borítókép: Shutterstock)
Ajánljuk még:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.