Sokáig nem voltam jóban a lecsóval, de ennek valószínűleg az az oka, hogy nem szerettem a paprikát. Nem mondom, hogy most hú, de szeretem, viszont jelentősen megnövekedett az éves paprikafogyasztásom. Nyilván ez a korral jár. Legalábbis azt gondolom, hogy vannak ízek, amelyeknek évek kellenek, hogy beérjenek, hogy szeressük őket. Amiket gyermekként annyira nem szerettünk, de valami furcsa oknál fogva felnőttként mégis rajongásunk tárgyává válik. Na itt azért nem tartok a paprikával, de megkedveltük egymást. Ez a tészta pedig kifejezetten csodálatos a bacon és a tejszín miatt. Az egész olyan lecsós, de közben lágy és selymes szósz ölelgeti a tésztát. Éhes vagyok, maradjunk ennyiben! :)
Hozzávalók (4 személyre):
1 db piros kaliforniai paprika
1 db sárga kaliforniai paprika
1 fej vöröshagyma
100 g bacon
400 g penne
só
1 ek olaj
1 tk paradicsompüré
200 ml cukrozatlan habtejszín
bors
½ csokor petrezselyem
Elkészítése:
1. A paprikákat vágjuk négyfelé, magozzuk ki, a húsukat csíkozzuk fel. A meghámozott hagymát és a bacont aprítsuk fel.
2. A pennét főzzük ki forrásban lévő, sós vízben a csomagolásán megadott utasítás szerint.
3. Forrósítsuk fel az olajat, és pirítsuk rajta aranyszínűre a hagymát és a bacont. Adjuk hozzá a paprikacsíkokat a paradicsompürével együtt, és pirítsuk további 3 percig. Öntsük fel a tejszínnel, nagy lángon forraljuk 3-5 percig, azután húzzuk le a tűzről, és sózzuk, borsozzuk meg. Végül keverjük a raguhoz a finomra vágott petrezselymet, és forgassuk össze a leszűrt tésztával.
A recept a Fanny konyha 2016/1. számában jelent meg!
Kedvenc tésztás receptjeim:
Gombás tortellini
Zöldborsós tészta
Csirkés-márványsajtos tészta
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este.
Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra.
Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :)
A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.