Aludttejes prósza II.

Elkészítés: A sütő tepsijét kikenem. Kb. tojásnyi margarint vagy zsírt felolvasztok egy bögrében a mikróban. Egy mély tálba beleöntöm a kefirmennyiség felét, a 2 tojást, a sót, és gépi habverővel (de jó a sima fakanál is) annyi liszttel keverem ki, hogy nokedli sűrűségű legyen. Sózom. A maradék kefirrel vagy aludtejjel felengedem, hogy jó sűrű palacsintatészta állagú legyen. Beleöntöm a tepsibe, kb. 1 mutatóujjnyi vastag lesz. (Ha kevesebbet sütnél, kisebb tepsi is jó, de az se baj, ha vastagabb a tészta.)

Meglocsolom az olvasztott margarinnal vagy zsírral, és 1 pohár tejföllel megcsapkodom, hogy kis pöttyök/csíkok legyenek a tetején tejfölből.

Előmelegített sütőben szép pirosra sütöm, majd felkockázom. Elvileg baracklekvárral és porcukorral ettük anno, de én mostanában kopaszon vagy friss tejföllel-sóval eszem. Igazán régen kemény szilvalekvárt is csapkodtak a tejföl mellé a nyers tésztára, és így ették, porcukorral.