Aki járt már török étteremben, bizonyára kóstolt baklavát. Az édes, puha tésztájú, diós vagy pisztáciás édesség sok magyar kedvence is lett. Azt azonban a törökök is elismerik, hogy a hazánkban kapható baklavák meg sem közelítik azt, amit Törökországban baklavaként árulnak. Isztambul és a török tengerpart mellett ma már olyan úti célt is választhatunk magunknak, ahol Törökország kulturális és gasztronómiai csodáival ismerkedhetünk meg.
A körutazásunk első állomása pedig épp Gazientep volt, ahonnan nem távozhat úgy az ember, hogy ne egyen baklavát. A város ennek a török édességnek a szimbóluma lett. A bőség zavarában nehéz eldönteni, hogy melyik baklavézóba térjen be az ember. A helyiek az Imam Cagdas kebab és baklavazóra esküsznek, így útitársaimmal itt kóstoltuk meg a híres süteményt.
Bevallom, én nem vagyok édesszájú, így azt gondoltam, kihívás lesz számomra egy szelet baklavát is megenni. A kihívás viszont inkább az volt, hogy hány szeletet és milyet válasszak, a frissen sütött baklavák látványa annyira lenyűgözött. Azt ugye nem gondolta senki sem komolyan, hogy csak egy-kétféle volt a kínálatban. Diós, mogyorós, pisztáciás, mogyoróvajas, kagyló alakú, henger alakú, hagyományos és még sorolhatnám.
Végül egy különleges, henger alakú tömény, pisztáciás és egy hagyományos baklava mellett döntöttem. A falatnyi zöld édesség minden ízében érezni lehetett, hogy ez valóban pisztáciából készült.
A hagyományos baklava kóstolásánál pedig hallottam a baklava hangját. A törökök szerint ugyanis az igazán jó baklavának hangja van. Amint beleharapunk, halljuk, ahogy ropog a tészta, ha viszont csikorgó hangot ad, akkor bizony nem a legjobb helyen vettünk baklavát.
Nos, a gazientepi tesztelésem során a tészta úgy roppant, ahogy a nagy könyvben meg van írva, majd omlott szét a számban, mint a vaj, és még az sem izgatott, hogy a szirup már minden ujjamon folyt. Azzal sem törődtem, hogy a 2 falatnyi baklavával mennyi cukrot és kalóriát vittem be a szervezetemben, hiszen az ember nem mindig jár Törökországban és eszik igazi baklavát.
Hozzávalók:
Elkészítés:
1. A baklava elkészítését a sziruppal kezdjük. 5,3 dl vizet egy kisebb edénybe töltünk, majd elkeverjük benne a cukrot, a citromlevet és a rózsavízet. Kb. 5 percig forraljuk. Ezután hagyjuk kihűlni.
2. Közben a pisztáciát apróra törjük vagy ledaráljuk. A vajat felolvasztjuk, a sütőt 200 fokra előmelegítjük.
3. Egy kb. 25 x 35 cm-es tepsit kikenünk vajjal, és rétegesen belefektetjük a tésztalapok felét. A legfelső réteget vékonyan megkenjük olvasztott vajjal, és egyenletesen elosztjuk rajta a pisztáciát. A maradék tésztával folytatjuk a rétegezést úgy, hogy közben az utolsó 3-4 lapot vékonyan megkenjük vajjal. A túllógó tésztaszéleket egy éles késsel levágjuk.
4. Ezután a baklavát kisebb négyzetekre vagy háromszögekre vágjuk. Leöntjük a maradék olvasztott vajjal, a forró sütőbe toljuk, és kb. 35-40 percig sütjük, amíg a teteje egyenletesen piros és ropogós lesz.
5. A sütőből kivéve a vágások mentén késsel rásegítünk, hogy a kis sütemények elkülönüljenek egymástól.
6. Végül a még forró baklavát meglocsoljuk a cukorsziruppal, és legalább 4 órát hűlni hagyjuk. Ezalatt a szirupot teljesen beszívja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.