Elkészítés

Elkészítés: A liszteket, magvakat és a sót egy nagyobb (kelesztő) tálban összekeverem, majd rámorzsolom az élesztőt.

Elkezdem beleönteni a vizet, kb. 2,5 dl nyugodtan mehet egyszerre, és kézzel (vagyis inkább eleinte csak egy ujjal) elkeverem, hogy a liszt felvegye a vizet. Tovább adagolom a vizet, amennyit a tészta felvesz (nekem kb. 3,5-4 dl szokott elég lenni, liszttől függ, néha még több víz kell), és addig gyúrom/dagasztom, amíg szép egynemű nem lesz (ez nem tart tovább pár percnél). Ilyenkor még nagyon tapad az ujjakra, az normális. Kb. annyi víz kell bele, amennyit épp csak felvesz a liszt, plusz még egy kevéske, vagyis már nincsenek száraz részek benne, de nem is tocsog, különben vizes marad a belseje és hamar megpenészedik.

Ezután letakarom a tésztát, és 30-35 percig kelesztem, ha lehet, melegebb helyen.

Fél óra után újra átgyúrom. Ilyenkor megint összeesik, de már sokkal jobb az állaga, szépen összeáll, kézre még mindig eléggé ragad, de az edény falától kezd szépen elválni. Érdemes kicsit nedves kézzel gyúrni, hogy ne ragadjon rá annyira. Ezután belerakom egy sütőpapírral kibélelt formába (nekem ovális jénaim van, de kisebb tepsi is tökéletes), és újabb 35-45 percig kelesztem letakarva.

Közben bekapcsolom a sütőt a legmagasabb hőfokra, hogy legyen ideje felmelegedni (a miénknek 20 perc kell ehhez).
10 percig sütöm 250 fokon, aztán még 35 percig 170-175 fokon.

Kiveszem, kiborítom a formából, és rácson hagyom kihűlni. Szép barna és kopogós az alja és a teteje is. Másnapra kicsit megpuhul a héja.

Megjegyzés

Apukámtól származó továbbfejlesztett kenyérrecept. Kb. 1 kilós kenyér lesz belőle, és mi imádjuk (a férjem szokta kérdezni, ha hosszabb ideig nem sütök, hogy mikor lesz már házi kenyér). A magvak mindenképp pirítatlanok és sótlanok legyenek! A receptet és a fotót Szezar küldte. Köszönjük!