Elkészítés

Elkészítés: Bevásárolok kedvenc hentesemnél némi bőrős disznóhúst. Hazaérve előszedek a szerszámos kamrámból egy lehetőleg még nem használt tapétavágót (snitzert), az alaposan átmosott hús bőrös felét keresztben-hosszában 1,5 centinként, a kés pengéjét a színhúsig benyomva bekockázom. Húsom színhús felőli oldalait alaposan bedörzsölöm sóval, őrölt borssal, és minden általam kedvelt fűszerrel. Én rozmaringot, majoránnát, kevés kakukkfüvet és némi sáfrányt használok.

Most jön a neheze! Fűszereznem kell a hús bőrös, korábban beirdalt oldalát. Ezt nagy figyelemmel teszem, hogy a bőrös részt ne érje semmilyen fűszer, ha éri, tapasztalatom szerint a bőr nem lesz ropogós! Pedig úgy a jó! Tehát óvatosan, a bevágások, irdalások völgyében fűszerezem.

Sertészsírral bőven kikenek egy méretében a húsomhoz illő tepsit, belerakom az előkészített húst, persze bőrös felével felfelé, öntök alá 1,5 decinyi vizet, alufóliával gondosan lezárom, előmelegített sütőmbe tolom olyan 60-70 percre. (Kérdezők kíméljetek, 160-170 fok). Idő teltével fólia levesz, a sütőlébe beöntök decinyi sört, a sütőzsiradékból tálkába teszek 3-4 evőkanálnyit, adok hozzá még sört, kenőecsetemet használva ezzel kenegetve sütöm ropogósra, készre.

Én párolt lilakáposztát, burgonyagombócot kínálok hozzá.

Megjegyzés

Ki mit szeret, készülhet karajból, oldalasból, combból egyaránt, a lényeg, hogy legyen rajta legalább, 1-1,5 centinyi szalonnás, bőrös réteg. Ne dőljünk be a kínálatban szereplő „malachús” feliratnak, ők többnyire már meghaladták a malacnyi életkort, vágási súlyt! Mindez persze csak életkori, vágósúlyi meghatározás, nézzük receptemet: veszek hozzá egy szép darab bőrős karajt vagy combot, sok sört. Ahogy fentebb olvashatjátok! A receptet és a fotót Nanasnani küldte. Köszönjük!