Savanyúságok házilag

Az élelem tartósításának vágya szinte az emberiséggel egyidős. Már az ősember is kísérletezett az összegyűjtött, később a megtermelt és megmaradt élelem hosszabb ideig tartó romlás nélküli tárolásával. A napfényes meleg vidékről terjedt el az aszalás és a szárítás. A tűz fölötti szárítás tökéletesítéséből alakult ki a füstölés. Az ókorban a húst már sózással, a gyümölcsöket mézzel próbálták tartósítani, míg a fagyasztva tartósítás földrajzi adottságukból adódóan az eszkimóktól ered. A zöldségfélék savanyításának technológiája pedig a keleti népektől származik.

A sterilizálás felfedezése egy Appert nevű francia szakács nevéhez fűződik, aki rájött arra, hogy ha a kis nyílású dobozba tett nyersanyagot sokáig meleg vízben tartja, majd légmentesen lezárja azt, akkor ez az élelmiszer sokáig eláll. A sikeres kísérletek után 1804-ben megalapította az első tartósítóüzemet.

Tulajdonképpen minden zöldséget lehet savanyítani, ami a kertben megterem. A jól ismert uborka és csalamádé alapanyagain kívül színesíthetjük kamránkat savanyított répával, karfiollal, gombával, patisszonnal is.

A savanyúságok ízesítésére a régi jó só-bors pároson kívül számos más fűszert is használhatunk. A mustármag remek kiegészítője lehet az uborkának, míg a csalamádéhoz igen jól illik a köménymag. A szegfűbors, a torma, a csombor és a vasfű a legtöbb zöldség mellé párosítható. Viszont ha valami igazán pikánsra vágyunk, egy diónyi nagyságú gyömbért is főzhetünk a felöntőlébe.

Savanyúság a világ körül

A főfogások mellé felszolgált savanyú kiegészítőket a legtöbb országban ismerik és használják. Európában és Észak- Amerikában a legnépszerűbb az uborka és a savanyú káposzta, amit már a kora újkor hajnalán is egészségvédő ételként fogyasztottak. A nagy felfedezőhajók legénysége rendszeresen kapott savanyú káposztát, hogy a hosszú hajóút alatt megelőzzék a skorbutot. Nem véletlenül, hiszen rengetek C-vitamin található benne.

Együnk kimcsit!

Dél-Korea az egész világgal szeretné megkedveltetni az évszázadok óta lakói kedvenc fogásának számító kimcsit. E mindenhez fogyasztott, erősen fűszerezett, csípős savanyúságféle nélkül elképzelhetetlen a koreai konyha. Minden vidéknek és minden háznak megvan a saját ízlése szerint készült kimcsije. Az erős paprikával, metélőhagymával, gyömbérrel, sóval és rengeteg fokhagymával erjesztett káposzta vagy retek koleszterinmentes, E-vitaminban és rostokban gazdag, s állítólag hatásos a rák ellen. A csípős savanyúságot a világ egyre több országába exportálják. Számos variációban készítik, van köztük kínai káposztakimcsi, retekkimcsi, uborkakimcsi, hallal és sokféle zöldséggel töltött káposztakimcsi, valamint készítenek egy szelídebben fűszerezett, kevésbé csípős gyerekkimcsit.

Csemege uborka

Hozzávalók: 1 kg apró uborka, 2 dl 10 %-os ecet, 6 dl víz, 1 evőkanál só, 10 evőkanál gyümölcscukor, 1 evőkanál mustármag, 1 evőkanál koriander, 2 szál kapor

Elkészítés: Mossuk meg alaposan az apró uborkákat, majd a megmosott kaporral tegyük üvegekbe. A vízből, az ecetből és a többi hozzávalóból főzzünk levet, amelyet forrón öntsünk az uborkákra, zárjuk le az üveg tetejét, és helyezzük szárazdunsztba.

Ecetes karfiol

Hozzávalók: 1 kg karfiol, 1,5 dl 20 %-os ecet, 8 dl víz, 1+1 evőkanál só, 1 evőkanál mustármag

Elkészítés: A karfiolt szedjük rózsákra, mossuk meg, és sós, lobogó vízben 5 percig főzzük. 8 dl vízből, az ecetből és a fűszerekből főzzünk levet, amelyet rögtön öntsünk az üvegekbe rendezett karfiolrózsákra. Szárazdunsztban tartsuk másnapig. Hasonló módon készíthetünk patisszont, répát vagy bébikukoricát is.

Csalamádé

Hozzávalók: 5,5 kg szelt zöldféle: paprika, zöldparadicsom, káposzta, uborka, hagyma, 3 deciliter 20 %-os ecet, 30 dkg gyümölcscukor, 10 dkg só, 1,5 l víz, egész bors, mustármag, koriander

Elkészítés: A zöldségféléket gyaluljuk le, sózzuk meg, majd 1 órát hagyjuk állni. A vízből, a cukorból és a fűszerekből készítsünk levet. Kicsavarás után forrázzuk le a zöldségeket a felöntőlével, majd tegyük üvegekbe és szárazdunsztba.

Különleges és klasszikus savanyúságok a Mindmegettén >>>