Elkészítés

A tejet meglangyosítjuk és a felét egy tálkába öntve elkeverünk benne egy kávéskanálnyi cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk.
A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a maradék tejet és a cukrot, egy csipetnyi sót, a reszelt citromhéjat, a két tojássárgáját, majd a felfutott élesztőt és összegyúrjuk. Mikor a tészta összeállt, hozzádolgozzuk a megolvasztott (nem meleg!) vajat. Az egészet jól kidolgozzuk rugalmas, fényes, nem túl kemény tésztává, majd egy tiszta ruhával letakarva, kb. 30 perc alatt, langyos helyen a duplájára kelesztjük.
Miután megkelt, lisztezett deszkán finoman, laza mozdulatokkal átgyúrjuk, de arra vigyázzuk, hogy a tészta szerkezetét ne tegyük tönkre. Megformázzuk és sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába tesszük, és sütés előtt még 20-25 percig letakarva kelni hagyjuk. A sütőt 190 fokra előmelegítjük. Mielőtt betennénk sülni, a tetejét lekenjük tojássárgájával, majd 180 fokon, 25-30 perc alatt, szép pirosas barnára sütjük, majd a formából kifordítva, egy rácsra téve hagyjuk hűlni.
A kalácsszeletek mindkét oldalát száraz serpenyőben, vagy a sütőben megpirítjuk. Egy 20×30 cm-es tűzálló tálat vajjal alaposan kikenünk, majd a kalácsszeleteket átlósan kettévágjuk, és az így kapott háromszögekkel kirakjuk a tálat.
A tojások sárgáját és a két egész tojást, gépi habverővel, fehéredésig, habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a vaníliát is. A habos keverékhez adjuk óvatosan a tejet és az egészet ráöntjük az előkészített kalácsszeletekre. A megmosott, leszárított szederrel kirakjuk a tetejét, majd az egészet megszórjuk porcukorral.
Előmelegített sütőben, 200 fokon 35-40 perc alatt készre sütjük, úgy, hogy a tetején lévő porcukor rákaramellizálódjon. Ettől nagyon finom, vékony, roppanós réteg képződik a desszertünkön. Miután megsült, akár melegen, vagy hidegen fogyaszthatjuk.

Megjegyzés

Ha van otthon pár szelet, szikkadt kalácsunk, és akármilyen gyümölcsünk, már neki is állhatunk ennek az egyszerű és gyors kalácsfelfújtnak. Én szederrel készítettem és még szerencse, hogy rögtön két adagot, mivel pillanatok alatt eltűnt. Elképesztően jó lett, a tetején levő porcukorréteg, vékony lapokká sült, amitől az egész kapott egy roppanós tetőt, a belseje pedig könnyű, szaftos vaníliapuding, amiben a pirított kalácsszeletek csücsülnek, és persze a gyümölcs frissessége tette fel a koronát az egészre. A felfújthoz én az egész kalácsot felhasználtam, így két adag készült belőle.