A liszthez hozzáadjuk a sütőport, és egy csipet sót, majd átszitáljuk. Ezután hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és elkezdjük összemorzsolni. Amikor kellően morzsalékos, hozzákeverjük a kristálycukrot, a vaníliás cukrot, és a reszelt citromhéjat, majd a közepébe egy mélyedést vájunk. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat, és 2 kisebb evőkanál tejfölt, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a tésztát. (Egy könnyen nyújtható tésztát kell hogy kapjunk, így, ha szükséges még gyúrás közben adjunk hozzá tejfölt.)
Egy sütőpapírt enyhén megszórunk liszttel, kinyújtjuk rajta a tésztát, tepsi méretűre (20x30cm), és a papírral együtt átemeljük a tepsibe, majd a tenyerünkkel kicsit megnyomkodjuk, beleigazítjuk a tésztát. A tepsiben lévő tésztát ezután bőven megkenjük lekvárral.
A tojásfehérjét egy csipet sóval elkezdjük habbá verni, majd amikor már kezd kifehéredni, állandó keverés mellett, kanalanként hozzáadjuk a kristálycukrot, és kemény habbá verjük. A darált diót összekeverjük a vaníliás cukorral és az őrölt fahéjjal, majd hozzáadjuk a keményre felvert tojáshabhoz, és fakanállal óvatosan összeforgatjuk.
A diós habot egyenletesen rákenjük a lekvár tetejére, majd előmelegített sütőbe helyezzük, és közepes hőmérsékleten 25-30 perc alatt szép világos színűre sütjük. (Én légkeverésnél 160 fokon, 25 percig sütöttem.) A sütőből kivéve hagyjuk a tepsiben kb. 10 percig hűlni, majd a papírral együtt kiemeljük, és teljesen kihűtjük.
Természetesen kizsírozott és lisztezett tepsiben is megsüthetjük, akkor hagyjuk a tepsiben teljesen kihűlni, majd abban szeleteljük fel.
Egy nagyon egyszerű sütemény, melyet a hétköznapokon kínálhatunk egy tányér leves, vagy éppen a délutáni kávé mellé.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.